Amikor Isten nemet mond
Hányszor mondjuk: „Imádkozom, de nem történik semmi”!
Isten nem szokta megmagyarázni, hogy miért kell szenvednünk, miért késlekedik, vagy miért mond néha egyszerűen nemet.
Jób választ követelt az Úrtól arra, hogy miért szenved. Isten a forgószélből szólt hozzá, provokatív kérdésekkel szembesítette, hogy alázatra tanítsa. Végül nem adott neki választ – de meggyógyította és kárpótolta. Isten útjai titokzatosak. Ha hűségesek vagyunk, eljön a nap, amikor Isten bőségesen kárpótol.
A megpróbáltatások közepette a legjobb, amit tehetünk, az, hogy hallgatunk, vágyakozunk, és együtt sírunk a szomorkodókkal. A Szentírás azt mondja: „Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít.” (Siral 3,25)
A Szentírásnak vannak válaszai arra, hogy Isten miért késlekedik, és miért mond olykor nemet. Ezek a tanítások, ha érzelmileg nem is nyugtatnak meg mindig, de segítenek, hogy ne engedjük, hogy a bánat vagy a harag és a bennünk lakó gőg eltávolítsanak a hittől.
Nézzünk meg néhányat a lehetséges magyarázatok közül:
1. Olykor a nem a legjobb válasz.
Sokszor azt gondoljuk: tudjuk, hogy mi nekünk a legjobb. Azt akarjuk, hogy megkapjunk egy állást, valaki belénk szeressen, meggyógyuljunk vagy meggazdagodjunk. Úgy véljük, ez jó lenne nekünk, és biztosak vagyunk abban, hogy Isten is így látja. Isten azonban nem biztos, hogy egyetért velünk. Vannak helyzetek, amikor a nem a legjobb válasz az imánkra.
Például azért imádkozunk, hogy akit szeretünk, ne legyen beteg. Isten azonban láthatja úgy, hogy éppen a betegséget kell megtapasztalnunk ahhoz, hogy ő vagy mi magunk üdvözüljünk.
Szent Pál itt a testi nyomorúságtól való megszabadulásért imádkozott: Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” (2Kor 12, 8–9)
Valójában nem tudjuk, hogy mi a legjobb nekünk vagy másnak. Isten, amikor nemet mondott Pálnak, igazában az üdvösség felé segítette: arra, hogy jobban megértse a kereszt hatalmát az életében, és rájöjjön, hogy meg kell tanulnia Istentől függni. Így van ez velünk is. Lehet, hogy valamit nagyon szeretnénk, de egyedül Isten tudja, hogy valóban jó-e nekünk az.
2. Isten szeretet.
Sokan összekeverik a szeretetet a kedvességgel. A szeretet sokszor kedves, de a kettő nem ugyanaz. A szülők rövid távon időnként fájdalmat okoznak a gyermekeiknek azzal, hogy korlátozzák a szabadságukat és/vagy ragaszkodnak ahhoz, hogy azt tegyék, ami helyes. Tiltakozása ellenére elviszik a gyermeket beoltatni; ragaszkodnak ahhoz, hogy befejezze a házi feladatot, mielőtt játszani megy. Nemet mondhatnak bizonyos kérésekre, amelyekről tudják, hogy károsak, vagy fontosabb kötelességében akadályozzák. A kedvesség mindig igent akar mondani, a szeretet viszont néha nemet mond – még ha ez kellemetlen is.
„Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. ...a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli. (Zsid 12, 5–6, 11).
3. Lehet, hogy a kérésünk nem teljesülhet úgy, hogy ne sérüljön más szabadsága.
Gyakran imádkozunk azért, hogy valaki megtérjen, vagy olyan döntést hozzon, amit mi jobban szeretnénk. Isten mindenható: dönthetne úgy, hogy kikényszeríti a dolgot; ez azonban sértené a másik ember döntési szabadságát.
Isten az Egyházon és a Szentíráson keresztül buzdíthat. Küldhet különleges kegyelmeket. Ám végső soron szabadok vagyunk. Isten senkit sem kényszerít arra, hogy azt válassza, amit valaki más szeretne vagy imádságban kér.
4. Lehet, hogy a kérésünk azért nem teljesül, mert másoknak kárára lenne.
Beleeshetünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, Istennek mi vagyunk a legfontosabbak. Napos időt szeretnénk, amikor kirándulunk, a gazdáknak viszont nagyon kell az eső. Kinek a szüksége fontosabb?
Másrészt – bár mások káráért aktívan nem imádkozhatunk – előfordulhat, hogy amit kérünk, az hátrányosan érintene másokat.
5. Lehet, hogy nem elég erős a hitünk.
Jézus azt mondta: „Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.” (Mt 21,22)
Jakab levelében pedig ezt olvassuk: „…meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, (Jak 1,6–7).
6. Lehet, hogy nem megfelelő dolgot kérünk, vagy rossz indítékkal kérünk.
Jakab írja: „Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok.” (Jak 4,3)
7. Lehet, hogy meg nem bánt bűn állít akadályt közénk és Isten közé, ezért nem talál meghallgatásra az imánk.
„Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra. Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket.” (Iz 59, 1–2)
8. Lehet, hogy nem voltunk nagylelkűek mások kéréseivel és szükségleteivel szemben.
„Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg.” (Péld 21,13)
9. Lehet, hogy Isten azért nem ajándékoz meg, mert nem a szavai szerint élünk, vagy nem vagyunk megbízhatóak a kisebb dolgokban.
Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. (Jn 15,7)
Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? (Lk 16, 11–12)
A fentiek közül talán több is vonatkozik rád, talán csak egy-kettő. Végső soron el kell fogadnunk, hogy az imádság misztérium; nem tudunk mindent tökéletesen megmagyarázni. Nagyon keveset látunk a teljes képből, amit Isten lát. Mindenhez alázattal kell hozzáállnunk – és megtapasztaljuk, hogy a meg nem hallgatott imák Isten legnagyobb ajándékai közé tartoznak.
párKatt.hu (Msgr. Charles Pope írása nyomán)
További írások, videók