Ha nem kellek senkinek

Ezt most azoknak mondom el, akik az érdektelenség árnyékában dideregnek:

Ezt most azoknak mondom el, akik lelkük legeslegmélyén úgy érzik: én nem kellek senkinek, még annak sem, aki mellettem alszik. Ezt egy népes, nagy család kellős közepén is átélheti valaki. Vagy akár házassága X. évtizedében, gyermekei, sőt számtalan unokája között is. Vagy a munkahelyén, ahol mindenkinek mindenkihez van egy-egy jó szava, csak hozzá nem szól soha senki.

Jézus ezt üzeni azoknak, akik az érdektelenség árnyékában dideregnek:

Engem érdekel az életed. Legalább annyira érdekel, mint Zakeusé, akit lehívtam egyszer egy eperfügefáról. Legalább annyira, mint a vérző asszonyé, aki csak hátulról merte a ruhámat megérinteni.

Mindenkit hívogatok: Jöjjetek énhozzám mindnyáján és megnyugvást adok mindenkinek, aki hozzám jön. Olyan belső békességet, amit senki sem adhat, de senki el sem vehet.

Neked is szól a meghívás, aki – te tudod, miért de – megveted magad, jobban bárkinél, és legszívesebben óránként kezet mosnál, mert tisztátalannak érzed magad, ez a szavam hozzád: „Aki énhozzám jön, azt semmiképpen ki nem vetem”. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, akik magukat rosszul érzik.

Ha van szentségesen szent érdeklődés, akkor az a Jézusé, hiszen, ha éppen egy halász után érdeklődött, abból emberhalász lett: Simonból – Péter. Ha egy vámszedő után érdeklődött, Lévi után, abból Máté lett, az evangélista. Az üldözője, Saul után érdeklődik, azon a bizonyos damaszkuszi úton, s abból a Saulból – ott – Pál lesz, a pogányok apostola.

Aki után egyszer Jézus érdeklődni kezd, az nemcsak kikerül az érdektelenség sötétségéből, homályából, hanem maga is érdeklődő emberré válik. S éppen azok iránt kezd majd érdeklődni, akik egykori sorstársai voltak, mert azok kínját, fájdalmát érzi, éli át, s kiemeli őket a különféle bezártságból. Hiszen, ha nagy a sötétség – és nagy, sőt egyre nagyobb egyetlen gyertyácska fénye is útmutató lehet.

Ha úgy érzed lelked mélyén, engem tulajdonképpen senki sem fogadott meg eddig, csak használtak, kihasználtak, vagy éppen elhasználtak, de valójában gazdátlanul tébláboltál az életben – számtalan ember között, de mégis kollektív magányban – akkor Az, aki egyszer azt mondotta: „Ahol ketten vagy hárman együtt lesztek az én nevemben, ott vagyok köztetek”, most azt üzeni:

Légy fülemmé, mert igen sokan vannak, akik szeretnének elmondani nekem valamit, kipanaszkodni fájdalmaikat, de nincs, aki meghallgassa őket.

Légy szememmé, mert nagyon sokan vannak, akiket senki sem vett igazán észre, pedig semmire sem vágynak olyannyira, mint arra, hogy valaki megálljon előttük, és megszólítsa őket.

Légy a lábammá, mert jól tudod, hová szeretnék én menni a te lábaidon – valakihez, aki az érdektelenség árnyékában él, és ahová a te lábad téged eddig el nem vitt.

Szeretnék a kezed lenni, mert ha te nem nyújtod ki a kezed a felé, akit majd én mutatok neked, ugyan ki nyújtja felé a kezét.

Hogyan is mondja Jézus az érdektelenség árnyékában ülőknek? – Menjetek ti is a szőlőmbe!

És Ő az utolsónak is annyit akar adni, mint az elsőnek, mert ilyen különös az Ő igazsága.

(Gyökössy Endre: Mégis)

További írások, videók