Egy bükk és egy fenyő...
Történetünk 2021 első napjaiban indult. Ismerősként köszönt vissza a mosolya, mert egy másik alkalmazásban már korábban "tetszettünk" egymásnak. Az igazi beszélgetésünk pár héttel később itt, a párKatton kezdődött el.
A leveleinkből kiderült mindkettőnk számára, hogy érdemes lenne személyesen is megismerkednünk. Az első találkozás alkalmával Marci eljött hozzám vidékre. A kedvenc helyemet választottam a randink helyszínéül: Petőfiszállás-Pálosszentkút. Később tudatosult bennem, hogy mit is tettem: korábban mindig azt mondtam a barátnőimnek, hogy ezt a helyet csak annak a fiúnak mutatom meg, akit a Jóisten mellém rendel.
A kapcsolatunk lépésről-lépésre alakult, mindig volt valamilyen megoldandó feladatunk (nagy távolságra laktunk egymástól, a kapcsolatunk 3. hetében kiderült, hogy Marci megkapott egy külföldi állást, amire két éve készült stb. stb.), de mindvégig éreztük és érezzük most is a Gondviselő végtelen szeretét.
Az első évfordunkon szervezte meg a lánykérést, eljegyzésünket a pünkösdi búcsúkor ünnepeltük. Ezután gőzerővel kezdhettük el a szeptemberi esküvőnk megszervezését. Habár egész nap esett az eső, a mosolyt nem lehetett letörölni az arcunkról: mindenki velünk volt a család és a barátok közül, akiket szerettük volna, hogy tanúi legyenek szövetségünk megkötésének.
Nehéz volt elképzelni, milyen lesz együtt élni és nemcsak hétvégente találkozni, de az aggodalmunk hamar elmúlt: együtt minden sokkal könnyebb.
Végtelen hálát érzünk, hogy ennyi kegyelemben van részünk újra és újra;
szenteste tudtuk meg, hogy a legáldottabb Ajándékot bízta ránk a Teremtő...
Szeretnénk egy verset megosztani Veletek, amelyet együtt szavaltunk az eljegyzésünkkor, és azóta is sokat jelent nekünk:
Reményik Sándor: Örök szerelem
Egy bükk és egy fenyő.
Úgy összeforrtak ők,
Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,
Egymást halálig híven szeretők.
A bükk a nő,
A fenyő tán a férfi.
Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,
Ölelő karjaival átaléri.
Úgy látszik, mintha reáomlana,
Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.
S övezi csendes napfény-glória
A vihar ellenébe szegülőket.
Így öredtek meg:
Egy örök ölelésben.
Ölelkeznek a törzsek, koronák,
Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.
Mikor kezdődött ez az ölelés?
Ez volt a növekedésük célja, iránya?
Egymáshoz simult itt már hajdanán
Két Isten ültette pici palánta?
S ahogy a törzsük hatalmasodott:
Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,
Törzsüket bronzzal ötvözte körül
A felkelő és lemenő nap.
E mozdulatlan, néma szerelem
A jót s a rosszat most is együtt állja.
S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:
Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.
Arra szeretnénk biztatni azokat, akik keresik a társukat, hogy tartsatok ki az imádságban, bizalommal forduljatok a Jóisten felé, és Ő meghallgatja szívetek legtitkosabb vágyát!
Alig várjuk, hogy a TI történeteteket olvashassuk!
Emőke és Marci
2023.