A szentmise: dráma három felvonásban

Fulton J. Sheen érsek gondolatai

Sokan mondják: „Nem megyek templomba, misére, mert nem ad semmit.” Miért? Mert ők maguk nem tesznek bele semmit.

Sok anyát nem érdekel a foci. Hiába hívja meccset nézni a fia, neki nem jelent semmit, mert nem ismeri a játékot.

Hányan be nem teszik a lábukat az operába! Unalmasnak vélik, mert nincs zenei tudásuk.

Ha valaki hirtelen az athéni Areioszpagoszon találná magát, felfogná-e, hogy itt mondta el védőbeszédét Szókratész és itt szólt Pál apostol az athéni városvezetőkhöz? Hogy mindezt felfogja, neki is vinnie kellene valamit Görögországba!

Akinek semmit nem jelent a szentmise, az semmit sem tett azért, hogy megértse, mi történik ott.

Mi a szentmise? Leegyszerűsítve: fogjuk a Kálvárián a keresztet, amelyre fel van feszítve Krisztus, idehozzuk, és felállítjuk itt és most. A világon bárhol miséznek, fogják és felállítják a keresztet – Nairobiban, Tokióban, New Yorkban vagy itt, ebben a városban. Ez a szentmise. A Kálvária folytatása.

Hogy részesei legyünk, a magunk keresztjeit kell beletennünk. Urunk azt mondta: vedd fel keresztedet mindennap, és kövess engem. Mindenkinek van keresztje. A fiataloknak a tanulás, az engedelmesség; a felnőttek másféle kereszteket hordoznak. Mindannyian idehozzuk a keresztjeinket, Krisztus hatalmas keresztje mellé helyezzük és egyesítjük őket. Ez a szentmise.

A szentmise olyan, mint egy háromfelvonásos nagy dráma. Képzeljük el, hogy Krisztus előtt négy-ötszáz évvel, a görög drámaírás fénykorában született egy hatalmas dráma. Az előadás megindította a szíveket és megtisztította a lelkeket – a bölcs régi görögök szerint ez volt a célja.

Igen ám, de csak egyetlenegyszer adták elő. Aki jelen volt e léleknemesítő előadáson, azt mondta: micsoda kár, hiszen ezt a világon mindenkinek látnia kellene! Hogyan lehetne ezt megvalósítani? Úgy, hogy színtársulatokat alakítanak. Új színészek adják elő ugyanazt a szöveget, ugyanazt a drámát a világ számos színpadán.

Krisztus Urunk halálának drámája is csak egyetlenegyszer játszódott le. Ám az utolsó vacsora éjjelén Urunk azt mondta: úgy készítem elő ezt a drámát, hogy az egész világon előadják majd, hogy megtisztuljanak a szívek és megnemesedjenek a lelkek. „Színtársulatokat” hozott létre, amikor meghagyta apostolainak és papjainak: Ezt cselekedjétek! Ismételjétek! –  Ugyanaz a szöveg, ugyanaz a cél, csupán a színpad más és más.

E dráma három felvonását vesszük most sorra. Az első felvonásban felajánljuk magunkat Krisztusnak. A másodikban vele együtt meghalunk. A harmadikban, mivel vele együtt meghaltunk, új életre támadunk. (Folytatjuk)

párKatt.hu   (Forrás: Fulton J. Sheen beszéde [1])

   

További írások, videók