Egy 34 éves házasság története

1982 novemberében egy táncórán látták meg egymást. Megszenvedték Csernobilt, ma már háromszoros nagyszülők – a Képmás magazin interjúja

Ágnes: Odajött hozzám, felkért táncolni, majd annyit kérdezett, hogy írhat-e nekem. Itt kezdődött... /.../ többet nem váltottunk párt. Csak egymással táncoltunk. Jó volt érezni az illatát, a közelségét, a keze érintését, az erős karját a derekamon. Sokáig ezek voltak a legközelebbi pillanataink fizikailag.

Másfél évig csak kerülgettük és gondolatban mertük szeretni egymást. A táncórákon kívül még a kezünk sem érintkezett, annak ellenére, hogy hosszú órákon keresztül róttuk Budapest utcáit.

Ő 16, én 15 éves voltam. Nem mertünk átlépni bizonyos határokat, amelyek ismeretlennek és veszélyesnek bizonyultak, és ez megtanított minket vágyakozni a másik után. Amikor valamire sokáig vársz, megbecsülöd, amikor végre a tiéd lesz. /.../

Zoltán: Nagyon kérdezed ezt a monotonitás-dolgot. (nevet) 

34 éves házasok vagyunk, ennyi év alatt simán megunhatjuk egymást. Tudjuk, ki mit csinál és hogyan, azt is, hogy mikor. (nevetnek) De van egy mondat, amit mi nagyon értünk és élünk: a döntésnél lemondunk az esetleges legjobbról. Mert mindenkinél lehet jobb. De csak lehet. Lehet valaki szebb, alkalmazkodóbb, jobb szerető, kedvesebb ember. Kereshetjük a leg-et, de egy idő után rájössz, hogy senki sem a LEG. A lényeg, hogy neked az legyen a maga egyszerűségében, emberségében. /.../

Ágnes: És tévedés azt hinni, hogy a házasságban nem dobban meg a szív valaki más iránt. Egy lelkipásztor mondta még a gimnáziumban, hogy „Lányok, ne izguljatok, úgyis lesztek szerelmesek, még a házasságkötésetek után is.” Amikor ezt meghallottam, és épp fülig szerelmes voltam, nem értettem, hogyan mondhat ilyet. Legyintettem egyet. Én aztán nem leszek, gondoltam. De igaza volt. Rengeteg kísértés adatik ennyi év alatt. Megtanultam, hogy minden akkor válik gonddá, ha takargatjuk! Ha elmondjuk, elszáll. Ha oda mersz állni a lelked meztelenségében a másik elé, felszabadulsz. Ahogy azt is megtanultam, hogy akkor leszek boldog, ha odaadom magamat, a félelmeimet, a vágyaimat, ezt az életet, amiben én mellette döntöttem.

- A Képmás teljes cikke itt olvasható.

További írások, videók