A házasság nem csak papír

- sőt a házastársi szeretet sem azonos a házassággal.

A házasság a külső, objektív valóság, amely egy ünnepélyes cselekmény által jön létre. Feltételezi a formálisan kifejezett akaratot, amelyben a két fél egész életre szólóan átadja magát egymásnak. A két fél között fennálló szerelem kívánatossá teszi a házasságot, és értelmet ad neki, de önmagában még nem alapítja meg a tárgyi köteléket.

A különféle emberi megnyilvánulások közt – amilyen a szeretet, tisztelet vagy öröm – van olyan, amely nem csupán egy másik személlyel kapcsolatos benső tett, hanem a személytől független tárgyi valóságot teremt.

Így például egy ígéret kötelezettséget teremt egy másik személlyel szemben, és jogot ad neki, hogy megkívánja annak a teljesítését. Az elöljáró parancsa kötelezettséget ró a beosztottra, hogy azt teljesítse. Az Isten nevében kapott papi feloldozás eltörli bűnösségünket; állami hatóságok döntései törvényekké válnak stb.

Hasonló módon, ha valaki önként átadja magát egy másik személynek azzal a szándékkal, hogy vele maradandó és bensőséges szeretetközösséget alkosson, az olyan esemény, amely tényleges köteléket hoz létre, és amely ha egyszer megvalósult, kikerül a felek hatásköréből. A házasságban mindkét fél teljesen egymáshoz tartozik, tényleges jogi kötelék fűzi őket össze, már nem ketten vannak, hanem eggyé lettek.

A házasság egy rendkívüli döntés eredménye, amely a szerelemmel ellentétben nem keletkezik magától, hanem a szó legszorosabb értelmében a szabad akarat műve. Akárcsak a szerzetesi fogadalom esetében, egy új állapot kezdetét jelöli, amelyben egy azonnali, rendkívüli változás következik be. Egy magasabb rendű létezés kibontakozása, mely ha egyszer virágozni kezd, mindkét fél teljes odaadását követeli. ...A házasság tulajdonképpen egy nagy döntés, mely az én teljes átadása a másik félnek.

Dietrich von Hildebrand (Forrás) 

 

További írások, videók