Tizenkét év van köztünk, de ez engem nem zavar, sőt!
2013 őszén regisztráltam. Az oldalról Gruber László plébános atyától hallottam. A tagságomat végül nem aktiváltam, mert elmentem külföldre dolgozni. Végül 2015. januárban volt egy akciós lehetőség, amikor a barátnőmék fizettek ki nekem egy hónapot, hogy végre kezdjem el, ne legyek örökké magányos. Akkor még nem igazán tudtam milyen lesz. Vannak más társkeresőkről tapasztalataim és hát… nem igazán jók. Persze reméltem, hogy itt a HIT alapján ez más.
G. március 11-én írt először. Akkor nem válaszoltam, mert valakivel akkor már találkoztam, és úgy véltem, nem lenne illendő közben mással is. Ezt persze azóta megbántam. Szerencsére mások - elmondása szerint - nem igazán válaszoltak neki, vagy nem akartak vele ismerkedni, mert idősebb. Tény, hogy tizenkét év van köztünk, de ez engem nem zavar, sőt!
Amikor végül írtam neki, kedvesen válaszolt. A levél végén volt egy idézet XII. Piusz pápától és egy virágos kép. Az első levél végén egy vers. A harmadik levele végén is volt vers ajándékba és szintén egy virágos kép.
Utána már az e-mail címére írtam, és felvettem skype-on is. Írt is, hívott is. Április 21-étől mindennap beszéltünk. Nem néhány percet, órákat. Nagyon jó volt, és szép lassan valami kialakult.
Mivel Németországban él jelenleg, csak három hét múlva találkoztunk először, május 9-én. Valahogy nem is kellett több öt percnél, és mintha nem az lett volna az első találkozásunk, úgy mentünk el sétálni kézenfogva a pályaudvarról. Egy étteremben megebédeltünk, sétáltunk még egyet, és utána sajnos a vonatom indult haza, és tíz perccel később az övé is.
Egyik barátnőm mondta egyszer, hogy valahol biztosan megvan a „foltom”. Azt hiszem, ő az én foltom. Minden napom jól ér véget, mert vele, az ő hangjával zárul.
Köszönöm nektek, hogy vagytok és létezik az oldal! Én már majdnem tényleg feladtam, hogy megtalálom valaha is a páromat, de már tudom, hogy hiba lett volna. Remélem, még sok másik zsák és folt talál egymásra általatok.
M.