Négy tévút a párkapcsolatokban

Nehéz volt szembenézni azzal, hogy mi vezérel a kapcsolataimban

Húszas éveimben a beszélgetéseim, az imáim és a reményeim leginkább a kapcsolataimról szóltak. Huszonkilenc évesen mentem férjhez, de a tényleges fordulópont évekkel korábban következett be. Akkor, amikor rájöttem: ideje abbahagynom a nyavalygást, hogy nincsenek egyedülálló férfiak a templomi közösségben, és ha fájdalmas is, szembe kell néznem néhány kemény igazsággal, hogy mi motivál a kapcsolataimban.

Ez volt az áttörés. A könnyek, a fájdalom, az ima és a bölcs tanácsok ideje. Ekkor engedtem el sok mindent, és ekkor adtam át az életemet újból Jézusnak. Végső soron szabad lettem.

Nagyon nehéz volt szembenézni azzal, hogy valójában mi is vezérel a kapcsolataimban. Talán magadra ismersz ezekben a magatartásformákban:

• Azért lépünk párkapcsolatba, hogy elrejtsük a fájdalmainkat, bizonytalanságainkat, és értékesnek érezzük magunkat

Az igazság az, hogy fontos társ nélkül is lehet fontos és boldog életet élni, fontos és boldogító kapcsolatokkal. (Elvégre Jézus, a megváltónk és mindennapjaink példaképe sem volt házas.)

Mégis meg kellett küzdenem azért, hogy ezt az igazságot valóban elhiggyem és megéljem. Úgy éreztem, ha nincs párkapcsolatom, az azt jelenti, hogy senkinek sem kellek. Ha senkinek sem kellek, miközben látszólag mindenki más kell valakinek, akkor biztosan valami baj van velem. Talán nem vagyok elég vékony. Talán túl erőteljes, túl hangos vagyok?

A kérdéseim régi élményeket idéztek fel és mélyen gyökerező bizonytalanságokat váltottak ki bennem. Szingli állapotom pedig megerősített abban, hogy értéktelen vagyok. E félelmektől és hazugságoktól megsebezve bálványozni kezdtem a párkapcsolatot, és nehezteltem másokra, akiknek az életében megvalósult az, amiért én egyfolytában imádkoztam. Meglévő életemet céltalannak láttam, és nem vettem észre a szépségét.

• Úgy gondoljuk, hogy az igazi élet majd az esküvőnk napján kezdődik

Értékességemet és biztonságomat tévesen arra alapoztam, hogy van-e párkapcsolatom. Hivatásomat és lehetőségeimet is – szintén tévesen – a családi állapotomhoz igazítottam. Életem egyes területeit ostobán félretettem azzal, hogy „majd ha férjhez megyek”.

Azt hiszem, attól féltem, hogy ha további döntéseket hozok az életemben, akkor lemaradhatok valami fontosról – például egy férjről. Jobb, ha nyugton ülök és várok... és várok.

Sok ilyen helyzetet látok: amikor valaki nem tervezi meg azt a nagy nyaralást. Nem fogadja el az előléptetést. Nem kötelezi el magát egy hívő közösségben, vagy nem fontol meg egy hívást és hivatást. Nem foglalkozik az adósságával, azt remélve, hogy a házasság majd megoldja (pedig az elképzelt házastársnál jobb pénzügyi megoldás megkérdezni egy adósságtanácsadót). Valahol mélyen azt hiszi, hogy az élet majd akkor kezdődik, amikor találkozik a házastársával.

Az életed most történik; dönts úgy, hogy most éled! Másképp éppen erről maradsz le.

• Kétes, bizonytalan kapcsolatokba megyünk bele

Ismertem egy lányt, nevezzük Bettinek. Összejött egy sráccal, megosztották egymással az életüket. Ha másokkal voltak együtt, valami kimondatlan megegyezés alapján az este végét mindig kettesben töltötték. Különleges kapcsolat jött létre köztük, valami kémia. De a kapcsolatuk meghatározatlan maradt. Betti azonban nem akart, sőt, nem is tudott más párkapcsolatba kezdeni. Elköteleződött.

Egészen addig, amíg a fiú nyilvánosan ki nem jelentette, hogy egy másik lány érdekli, és járni nem kezdett vele.

Betti úgy érezte, hogy megalázták és kihasználták. A szakítás minden fájdalmát átélte, de a veszteséget magában kellett elgyászolnia. Végül rájött. Ő csak háttérprojekt volt, érzelmi előnyökkel rendelkező barátnő. Harag és keserűség volt bennem – vagyis Bettiben. Aztán rájött, hogy ő ugyanezt tette más fiúkkal. Miközben a nagy Őt kereste, könnyedén élvezte az aktuális fiatalember vonzalmát és figyelmét, pedig tudta, hogy esze ágában sincs összejönni vele. Csak egy ideig kellemesnek találta a társaságát.

Kerültél már ilyen helyzetbe? Netán éppen benne vagy?

• A „tökéleteset” keressük

Egy-egy szakítás vagy visszalépés után végiggondoltam, hogy milyen is a nekem való férfi. Mennyi idős, milyen magas, a lelki érettség milyen fokán áll. Milyen a stílusa, a családja, a zenei ízlése. Az élete és a hivatása. Kezdeményező és elkötelezett lesz. Csodálatos férfi. Mindenki így gondolja majd. Olyan lesz, akiért érdemes végigszenvednem ezt a bosszantóan hosszú várakozást. És soha többé nem sérülök majd, mint korábban, és nem kell még egyszer azon töprengenem, hogy hol is vagyok. Buzgón imádkoztam.

Baj, ha az ember listát ír, hogy tisztázza, mit akar?

Rájöttem: azért, hogy „megóvjam a szívemet” a további fájdalmaktól, a vágyaimon átszűrt fantáziaképet alkottam. Ez az ideál lett volna az, aki megváltja a fájdalmas múltat (elfelejtettem, hogy Jézus képes erre, ha engedem!).

A listám igazi lelki szuperhőst írt le. Amikor ő készítette a listáját, remélhetőleg olyan nőért imádkozott, akinek nehéz gyerekkora volt, akinek rohamosan lassul az anyagcseréje, és a második gyermekükkel szülés utáni depresszióba zuhan. Ha mégsem? Kínos.

Aztán egyik nap egy nálam öt évvel fiatalabb, szőke férfi, mérnök, hegyi kerékpáros, randira hívott. Örülök, hogy a listámat félretéve igent mondtam. Kiderült, hogy életem szerelmével találkoztam, akiből csodálatos férj és a gyerekeink nagyszerű apja lett.

Te hogyan viselkedsz a párkapcsolataidban? Mi vezérel?

Mit kellene tenned ezen a téren?

párKatt.hu (Forrás: Jo Saxton írása)

További írások, videók

Társkereső. Házastárstaláló.
katolikus • anonim • megbízható • profi


Regisztrálok