Ha Jézus csak mítosz volna...

...mi mindent kellene elhinnem, hogy ezt össze tudjam egyeztetni a történelmi tényekkel?

Nemrég találkoztam egy asszonnyal, aki elmondta: azért lett ateista, mert a Biblia értelmetlen, Isten férfipárti, az imák nem nyernek meghallgatást, a keresztények nagy bűnöket követtek el stb.

Amikor végre sikerült közbevágnom, megkérdeztem, mit gondol Jézus Krisztusról. Azt felelte: 

„Rákerestem az interneten: nincs rá bizonyíték, hogy egyátalán létezett! Csak más pogány vallások keveréke, mint Hórusz vagy Mitrász. A tanítás tetszik, de Jézus nem létezett.”

C.S. Lewis híres „trilemmája” szerint ha egy ember Istennek mondja magát, akkor három lehetőség van: az illető
• vagy bolond,
• vagy hazudik,
• vagy igazat mond.

Mivel Lewis művelt ember volt, meg sem fordult a fejében a negyedik lehetőség: hogy az illető személy legendás, mitikus alak. Jézus esetében ez azt jelentené, hogy az apostolok (vagy más korai keresztények) isteni vonásokkal ruházták fel a názáreti ácsot, vagy egyszerűen kitalálták a történetét.

Mi mindent kellene elhinnem

Könnyű azt mondani, hogy Jézus csupán ősi mítoszokból összegyúrt, legendás alak. Ezt az állítást ésszerűen beilleszteni a történelmi keretbe jóval nehezebb.

Induljunk ki csupán a következő történelmi tényekből:
• Az apostolok Jézust hirdették Jeruzsálemben,
• majd az akkor ismert világ más tájain,
• s végül vértanúk lettek.

Mi mindent kellene elhinnem, hogy ezeket a tényeket össze tudjam egyeztetni azzal, hogy Jézus kitalált személy?

Valószínűtlen elkövetők

Az első kérdés az, hogy mi hozta össze az apostolokat. Ha Jézus csak mítosz volna, el kellene hinnem, hogy zsidó parasztemberek egy kis csoportja – akik között politikai ellenfelek is voltak, pl. Máté és Simon zelóta – összefogott egy közös ügy érdekében. Vajon mi késztette őket erre?

Nos, kézenfekvő: azért jöttek össze, hogy olyan kultúrák mitológiáit tanulmányozzák, amelyekkel nem állhattak kapcsolatban (pl. azték, kelta), vagy amelyek történelmileg ellenségesek voltak (pl. babiloni, egyiptomi). A céljuk az volt, hogy ezt a mitológiát beleszőjék a zsidó vallási és kulturális narratívába, és elkezdjék meggyőzni az embereket, hogy a mítosz valóban megtörtént.

Hiányzó főszereplő

Először is kitaláltak egy Jézus nevű embert. Sok, nyilvánosan elhangzott tanítást tulajdonítottak neki (amit soha senki nem hallott tőle), kitaláltak számára egy szülővárost (ahol soha senki nem találkozott vele), vér szerinti rokonokat (akik nem ismerték), létező embereket, akikkel találkozott és vitatkozott (valójában nem), és számos nyilvános eseményt, amelyeken részt vett (ami egyszer sem történt meg).

A történetbe beleszőtt valós személyeknek persze nem kellett volna sokáig tudakozódniuk, hogy kiderüljön, mindez csak ámítás, de ezt feltehetőleg senki sem tette szóvá.

Mindenesetre az apostolok annyira elszánt hívei lettek ennek a zsidó-pogány szintézisnek, hogy hajlandóak voltak minden világi kényelemről lemondani, szenvedni és meghalni csak azért, hogy terjesszék. Mindezt úgy, hogy egyikük sem vallotta be, hogy hazugság az egész – még akkor sem, amikor a családjukat és a barátaikat is gyilkolni kezdték miatta.

Miféle Jézus?

A történet középpontjában egy nagy, nyilvános jeruzsálemi kivégzés áll – ami sohasem történt meg. Az apostolok mégis Jeruzsélemben kezdtek prédikálni, éppen azoknak, akik nyilvánvalóan tudták, hogy az egész csak kitalálás.

Az apostolok ellenségei – ahelyett, hogy kijelentették volna: mindez nem történt meg – igazolni próbálták a tetteiket (amelyeket nem követtek el), és megvádolták az apostolokat, hogy ellopták Jézus testét (ami nem létezett)

Hívjuk inkább Saulnak?

Aztán ott van a tarzuszi Pál különös esete. Művelt, buzgó zsidó emberként halálra üldözte a keresztényeket. Egyszer azonban azt hallucinálta, hogy megjelent neki Jézus, mire úgy döntött, csatlakozik a követőihez.

Széles műveltsége és a görög-római kultúrában való jártassága ellenére valahogy mégsem jött rá, hogy az egész Jézus-történetet a pogány mitológiából lopták. Sőt meggyőződésévé vált, hogy ez a légbőlkapott mese a zsidó vallás igazi beteljesedése.

És ismét: noha járt Jeruzsálemben, találkozott szemtanúkkal, beszélt Jézus állítólagos rokonaival – senki nem említette neki, hogy Jézus igazából nem is létezett.

Mindezek után nézzük a bibliai szöveget:

Valószínű történet!

Ha Jézus csak mítosz volna, el kellene hinnem, hogy amikor az apostolok kiagyalták a Jézus-életrajzokat, úgy döntöttek, hogy a saját kudarcaikról, ostobaságukról, tudatlanságukról, gyávaságukról és cinizmusukról fognak írni.

Könnyen írhattak volna arról, milyen bölcsek és bátrak voltak, de nem: ők elhatározták, hogy megalázzák magukat. A következő üzleti fogással indultak az ellenséges világba:

„Gyáva senkik vagyunk! Képtelenek voltunk megérteni Jézust, végül pedig cserbenhagytuk! Gyertek, hallgassátok, mit mondunk az életéről és a tanításáról!”

Továbbá, mivel Jézus személyében új istenséget akartak alkotni, olyan dolgokat is beleírtak a szövegekbe, amelyekből egyáltalán nem tűnik isteninek (pl. Jézus félt, szomorú volt, sírt, kivégezték).

Végül, amikor a történet csúcspontjához, a feltámadás narratívájához értek, ezek az agytrösztök úgy döntöttek, hogy eltérően hangzó beszámolókat írnak. Abban viszont egyetértettek, hogy a feltámadás első tanúja egy olyan nő legyen, aki korábban ördögi megszállottságtól szenvedett. Remek húzás!

Hiányzó kritikusok

Ha Jézus csak mítosz volna, akkor ezzel bizonyos egyháztörténelmi tényeket is össze kellene egyeztetnem.

Az első keresztények ismerték azokat a vallásokat, amelyekből állítólag átvették a kereszténységet, mégsem merült fel senkiben, hogy itt plágiumról van szó. A korai egyházatyák rengeteget foglalkoztak a kereszténységre vonatkozó legkülönfélébb ellenvetések megcáfolásával. Olyan emberrel valahogy soha nem találkoztak, aki azt állította volna: „Ez a mi Hórusz-mitológiánk felújított kiadása!”

Továbbá, keresztény elődeimen végigtekintve kénytelen volnék kimondani, hogy a történelem során minden Jézus-megtapasztalás és vele történt találkozás csupán agyi illúzió volt. Mondhatnám, hogy azt látták, amit látni szerettek volna, de ugyanezt kellene állítanom azokról is, akik előtte nem voltak keresztények.

Ráadásul azt is el kellene fogadnom, hogy a keresztények és szkeptikusok által egyaránt tapasztalt csodák mindegyike csupán bizarr, véletlenszerű természetes történés.

Végül – legfőképpen – el kellene hinnem, hogy azok az ősi pogány mítoszok valóban a kereszténységhez hasonló dolgokat állítanak, és mindez nem csupán tudománytalan, keresztényellenes trollkodás a neten.

Vagy talán…

Mindez kissé erőltetettnek tűnhet. Nos, létezik egy sokkal egyszerűbb megoldás.

Íme:

Jézus valóban létezett. Az apostolok és mások is hitték, hogy feltámadt a halálból, és hirdetni kezdték.

Vagy ahogy Szent Péter mondta:

„Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki.” (ApCsel 5,30-32).

párKatt.hu (Steven O'Keefe nyomán)

További írások, videók