Eltörölni a házasságot – az „elpuhultak vágya”

A házasságot azok ócsárolják, akik megfutamodnak az önzésük elleni harc elől.

A házasság alázatra tanítja a házastársakat, beláttatva velük, hogy az ember milyen szegényes szerető. Minél jobban vágyódik szeretetet adni és kapni, annál könnyebben vall kudarcot, és annál inkább segítségre szorul.

Szent fogadalommal kötelezi magát, hogy szeretete elég erős legyen ahhoz, hogy szembenézzen az élet viharaival.

Nincs olyan szeretet, mely mentes lenne időnként felmerülő nehézségektől. De – mint Kierkegaard helyesen megjegyzi – a házasság magába foglalja az akaraterőt, a teljes önátadást, a kötelesség és felelősség érzetét, és ezzel képessé teszi a házastársakat a küzdelemre, hogy szeretetük drága kincsét megmentsék. A házasság adja nekik azt a fennkölt önbizalmat, hogy Isten segítségével le tudják győzni a nehézségeket.

Egy oly kapcsolatban, melyből hiányzik a teljes önátadás, bármilyen kis akadály vagy nehézség már törvényes mentségnek tűnik a válásra. Mennyire sajnálatos, hogy egy férfi, aki oly elszántan törekszik a mások fölötti győzelemre, meg sem próbálja önmagát legyőzni! 

A házasság mindkét felet küzdelemre szólítja fel önmaga ellen annak érdekében, akit szeret. Ez az oka annak, hogy oly népszerűtlen manapság. Nincs igény az emberekben arra, hogy elérjék minden győzelmek közt a legnagyobbat: az önmaguk fölötti győzelmet.

Eltörölni a házasságot – amint Kierkegaard mondja – az „elpuhultak vágya.” Csak a gyávák ócsárolják a házasságot. Megfutamodnak a harc elől, vereséget szenvednek, mielőtt még a küzdelem elkezdődnék. Egyedül a házasság tudja megőrizni a férfi és nő közötti hitvesi szeretetet, föléje emelve a mindennapok változó hullámzásainak és hangulatainak. 

Alice von Hildebrand (Forrás)

További írások, videók