Ez a módszer minden katolikusnak segíthet az evangelizációban

A legtöbb katolikus ritkán evangelizál, és akkor sem biztos, hogy a leghatékonyabb módon.

Ha katolikus Krisztus-tanítványként szeretnél jobban evangelizálni, tarts velem, mert az alábbi módszert nagyon hatékonynak tartom.

Kezdjük azzal, hogy a hitátadás tekintetében a legtöbb katolikus a következő kategóriák valamelyikébe tartozik:

1. Akik úgy gondolják, hogy elég a jót tenni, szavakra nincs szükség. Mottójuk: „Szent Ferenc sosem beszélt”. A (tévesen) Szent Ferencnek tulajdonított mondat szerint működnek: „szüntelenül hirdessétek az evangéliumot, ha kell, szavakkal is”. Legtöbben, akik így gondolkodnak, szavakkal soha nem evangelizálnak, legalábbis a hitátadásra adódó alkalmak 99,9 százalékában nem.
2. Akik inkább leharapják a nyelvüket, semmint hogy Jézusról beszéljenek; ezt tolakodásnak, rossznak vagy helytelennek tartják.
3. Akik minden protestánst, nem keresztényt és ateistát meg akarnak győzni. Ezek a katolikusok beszélnek, de csak azért, hogy ellenfeleiket érvekkel lebunkózzák, hogy a saját igazukat bizonyítsák.
4. Akik többnyire figyelmen kívül hagyják az evangelizációra szóló felhívást. Nincsenek szavaik, nincsenek tetteik, és alig van (vagy nincs) hitük.
5. Akik szívvel-lélekkel evangelizálnak, felhasználva adottságaikat és körülményeiket, bárhová hívja őket Isten. Előfordul, hogy kudarcot vallanak, kihagynak vagy elügyetlenkednek egy-egy lehetőséget, de tudják, hogy ha hűségesen követni akarják Jézust, akkor tovább kell adniuk a hitet.

A lista nem teljes, de a lényegre tapint: a legtöbb katolikus nem evangelizál. A legtöbben, akik ezt az írást olvassák, valószínűleg az 5. kategóriába tartoznak. Remélem, te is. Ha igen, bízom benne, hogy hasznosnak találod az alábbi módszert.

Kérdezd – Hallgasd meg – Helyezd el – Adj választ

Ezt az eljárást javaslom. Valószínűleg mindannyian sokszor használtuk már különféle élethelyzetekben. Ám ha az evangelizálás módszereként fogjuk fel, akkor tudatosan tágabb teret nyithatunk a hit átadására.

1. Kérdezd

Amikor evangelizálunk, többet kellene kérdeznünk, mint a beszélgetőtársunknak. Épp az ellenkezője ez annak, ahogyan sok katolikus evangelizálni próbál. Magam is sokszor azt hiszem, hogy tudom, mit kell elmondanom a másik embernek. Pedig nem tudhatjuk, hogy valaki mit hisz, hol tart lelkileg, milyen kérdései vannak – amíg meg nem kérdezzük. Jézus gyakran alkalmazta ezt a módszert. Sokan azt hitték, hogy kérdés-felelet beszélgetés következik, de Jézus a kérdésekre sokszor kérdéssel válaszolt.

A 21. századi ember általában nem tesz fel konkrét kérdéseket a katolikus hittel kapcsolatban. Inkább nagy, egzisztenciális kérdéseket tesznek fel az élet értelméről, céljáról, önazonosságról, igazságról, jóságról stb. További forrásként írásunk végén található néhány kérdés.

A folyamatnak ez a lépése a következő elven nyugszik:

Az evangelizáció gyümölcse inkább nevekkel, mint számokkal írható le.
Jézus sohasem tartotta időpocsékolásnak, hogy olyan emberrel foglalkozzon, aki őszintén keresi az igazságot, a jóságot vagy a szépséget. Ha valaki csak kicsit is vágyott a párbeszédre, Jézus beszélt vele. Nekünk is így kell tennünk. Nem a hatalmas rendezvények, képzések, programok számítanak, hanem az egyes emberek. Jézus a négy evangéliumban feljegyzett idejének 75 százalékát tizenkét emberrel töltötte. Ezt jelenti az, hogy a gyümölcseinek neve van: Péter, András, Jakab, János.

2. Hallgasd meg

Tapasztalatom szerint az evangelizáció akkor működik jól, ha igazán meghallgatjuk, hogy honnan jön a másik ember. Nem azért, hogy bebizonyítsuk, hogy téved, hanem azért, hogy elfogadjuk őt mint embert, akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett, hogy a maga egyedi módján dicsőítse meg az Úr nevét. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor rácsodálkozhatunk a teremtettségére, igazán megszerethetjük őt ott, ahol van, utána pedig (esetleg) segíthetünk közelebb kerülnie Istenhez.

A megtérés szabad akaratból történik, tehát a másik embernek kell igent mondania Isten kegyelmére. Sarkosan fogalmazva: az, aki evangelizál, a legkevésbé fontos szereplő a történetben. Az evangelizálandó személy és Isten sokkal fontosabb. Ráadásul nem a mi feladatunk, hogy bárkit megtérítsünk – nem is tudnánk. Hitet csakis Isten kegyelme ébreszthet, amennyiben a másik ember szabad akaratából igent mond rá. Én csak tökéletlen eszköz vagyok Isten kezében, aki arra kapott meghívást, hogy szeresse a másik embert, és segítsen közelebb jutnia Istenhez.

Az igazi szeretet azt jelenti, hogy a másik ember javát keresem. Ha jó kérdéseket teszek fel, jobban átláthatom, hogy hogyan segíthetem leginkább a másik fejlődését – de csak akkor, ha próbálom őt megérteni, és ezért figyelmesen meg is hallgatom. Fontos, hogy lassítsunk, és többet dolgozzunk egy-egy kapcsolaton – nem elég az, hogy jól válaszoljunk. Akik evangelizálnak (magamat is beleértve), sokszor elkövetik azt a hibát, hogy túl sokat beszélnek.

Egyesek szerint a hit magánügy, amiről jobb nem beszélni, nehogy megbántsunk valakit, vagy tolakodónak tűnjünk. Ez a „ne szólj szám, nem fáj fejem” katolikus változata. Ez a magatartás egy olyan szemléletből fakad, amely a hitet elkülöníti az élet többi részétől. Ebből alakul ki a hallgatás kultúrája, ahol a hitünkről egyáltalán nem beszélünk. Pedig – ahogy sokan megfogalmazták már – a hitünk mindig személyes, de sohasem magánügy. Mi lett volna, ha az apostolok sosem beszélnek a hitükről? Ma nem lennének keresztények.

A folyamatnak ez a lépése a következő elven nyugszik:

A megértés nem jelenti azt, hogy egyet kell értened.
A másik embert azért hallgatod meg, hogy megértsd, nem feltétlenül azért, hogy egyetérts azzal, amit hisz, tesz vagy gondol.

3. Helyezd el

Miután kérdéseket tettünk fel, és meghallgattuk a másikat, meg kell próbálnunk megállapítani, hogy hol tart a lelki fejlődés útján. Sokan ezt találják a legnehezebbnek, amikor evangelizálni kezdenek. Pedig talán ez az egyik legfontosabb lépés. Ha nem tudjuk, hol tart a másik, akkor nem tudjuk, mire van szüksége, és hogyan reagáljunk.

Sherry Weddell nagyszerű könyvében a megtérés következő fázisait különíti el: bizalom, kíváncsiság, nyitottság, keresés, elszánt tanítványság. Ezek átgondolása segíthet megállapítani, hogy ki hol tart lelkileg. Nem elég azonban tudni ezt; megfelelően is kell reagálni.

A folyamatnak ez a lépése a következő elven nyugszik:

Ne fogadj el címkét, csak a valóságot.
Az, hogy valaki ateistának mondja magát, nem jelenti azt, hogy nem hisz egy magasabb hatalomban. Ellentmondásosnak tűnhet, de sok magát ateistának valló ember hisz valamilyen istenben, istenekben vagy az egyetlen igaz Istenben. Ez más címkékre is igaz. Lehet, hogy valaki „hívő katolikusnak” nevezi magát, de nem hisz az Eucharisztiában, vagy nem jár misére. Kérdezd, hallgasd meg, és helyezd el a másikat a megtérés skáláján – a valóságnak megfelelően.

4. Adj választ

A válasz: személyre szabott evangelizáció. Megfelelő válasz lehet például, ha

• időt szánsz arra, hogy hosszú távú kapcsolat épülhessen, kialakulhasson a bizalom, és kiérdemeld, hogy a másik meghallgasson,
• elmondod a keresztény örömhírt, és választ kérsz,
• radikálisan gyakorolod a vendégszeretetet és a barátságot,
• tanúságot teszel (saját történeteddel),
• előrevetíted, hogy mit jelent hosszú távon Jézust követni, tudatosítva, hogy a tanítványságnak „ára van”,
• szolgálatot teszel, és nem vársz érte viszonzást,
• megengeded, hogy a másik eltávolodjon (egy időre).

Ezek bármelyike (és még sok minden más) megfelelő válasz lehet különböző embereknek. Akkor tudjuk meg, hogy kinek mire van szüksége, ha kérdezzük, meghallgatjuk, és megállapítjuk, hol tart, mit igényel.

A válasz sok evangelizáló katolikus életének gyenge pontja. Hajlamosak vagyunk megtorpanni. Úgy véljük, ha szépen, fegyelmezetten élünk, az elég ahhoz, hogy másokat Jézushoz vonzzunk. Az erényes élet ugyan elengedhetetlen, de nem kerülhetjük meg, hogy ezt a lépést is megtegyük, még ha kényelmetlenséggel jár is.

A folyamatnak ez a lépése a következő elven nyugszik:

Az evangelizáció sikere a misszióhoz való hűség, nem csak az, hogy megtérések történnek.
Semmi másnak nem vagy ura, csakis annak, hogy igent mondasz-e Jézus hívására, hogy menj, és tedd tanítványokká az embereket. Tedd ezt a legjobb tudásod szerint, hűségesen. A többit pedig bízd a hatalmas Istenre, aki jobban akarja az emberek megtérését, mint elképzelhetnénk.

­­­­­­­­­

Te és a környezeted

A következő lépés nem az, hogy ugorj, azután kérdezz. Hanem az, hogy imádkozz.
Kérd Istent, hogy adja neked a szívét és azt a vágyát, hogy eljuttathasd őt másokhoz. Kérd a segítségét, hogy annyira szeretni tudd az embereket, hogy értük kényelmetlenséget is vállalj, vagy változtatni tudj a szokásaidon. Kérd az Urat, hogy legyen veled. Azután mondd ki szívből azt a nagyon veszélyes fohászt, hogy adja meg, hogy észrevedd, kiket evangelizálhatnál a környezetedben. Válaszolni fog az imádra!

KÉRDÉSEK

Az alábbiakban néhány olyan kérdést találsz, amelyeket különféle helyzetekben hasznosnak találtam. Nem minden kérdés megfelelő minden helyzetben; meg kell különböztetned, hogy mikor mit érdemes kérdezned.

Az élet értelme, célja, identitás stb.

– Szerinted honnan származik az emberiség?

– Mit gondolsz, mi az élet értelme?

– Honnan származik az energia?

– Mit tartasz sikernek?

– Mire születtél? Honnan tudod?

– Mi ad értelmet az életednek?

– Hiszel egy felsőbb erőben? Ha igen, milyennek írnád le? Ha nem, meg tudnád mondani, hogy miért nem?

Igazság, értékrend, tévhitek, prioritások

– Honnan tudod, hogy mi igaz és mi nem?

– Mi az, amiért az életedet is odaadnád?

– Mi a legfontosabb számodra? Hogyan vált azzá? (többet is említhetsz)

– Mi az, amiért lelkesedsz? Mi az, ami mellett/ellen akár vitába is szállsz? Miért?

– Mi az, ami számodra igazán meggyőző?

– Mit szeretnél elérni az életben?

– Mit értesz azon, amikor azt mondod magadról, hogy ______ vagy?

Életvitel, cselekedetek, helyes/helytelen

– Honnan tudod, hogy mi helyes és mi helytelen?

– Hogyan döntöd el, hogy mit kell tenned?

– Léteznek egyetemes emberi jogok? Melyek ezek? Hogyan határozzuk meg őket?

– Léteznek erkölcsileg viszonylagos cselekedetek?

– Van olyasmi, ami univerzálisan, mindenki számára erkölcsös?

– Honnan erednek az emberiség problémái / a rossz?

– Mi a megoldás az emberiség problémáira / a rosszra?

A kérdéseket a címkék alapján is csoportosíthatjuk, amelyeket az emberek magukra aggatnak. Megpróbálhatunk ezeken túllépni, hogy meglássuk a címke mögött az embert. Ne feledd, hogy „ne fogadj el címkét, csak a valóságot”. A valós történet elmondja, amit a címke nem. A címke azonban kiindulópontja lehet egy beszélgetésnek.

Nem hívőknek (ateistáknak, agnosztikusoknak stb.)

– El tudnád mondani, hogy milyen az az isten, akiben nem hiszel?

– Mondd el, mi a legjobb abban, hogy ______ vagy.

– Milyennek írnád le Istent, ha másoknak beszélnél róla?

– Mit tudsz Jézusról?

– Ha hallottál Jézusról, mit tudsz róla?

– Szerinted mit ad hozzá mások életéhez a kereszténység?

– Hiszel valamilyen egyetemes vagy felsőbb hatalomban?

– A múltban hittél Istenben? Ha valamikor hittél, de már nem hiszel, miért hagytad el a hitet?

– Ha hinnél valamilyen istenben, milyen volna az az isten, akiben hinnél?

Nem keresztény vallásúaknak (hindu, muszlim stb.)

– Milyen módokon szoktál imádkozni?

– Mondd el, mi a legjobb abban, hogy ______ vagy?

– Milyennek írnád le Istent, ha másoknak beszélnél róla?

– Mit tudsz Jézusról?

– Van a kereszténységben olyasmi, amit vonzónak találsz?

Nem katolikus keresztényeknek

– Elmondanád, hogy mit hiszel Jézusról?

– Mindennap gyakorolod a hitedet?

– Milyen a kapcsolatod Jézussal?

– Van a katolikus vallásban olyasmi, amit vonzónak találsz?

– Mit tudsz a katolikus egyházról?

Katolikusoknak

– Tapasztalatod szerint mit jelent katolikusnak lenni?

– Szoktál egyénileg imádkozni? Ha igen, hogyan?

– Mondanád-e azt, hogy személyes kapcsolatod van Istennel?

– Volt olyan pillanat, amikor nagyon közel érezted magad Jézushoz? Ha igen, beszélnél róla? Ha nem, vágytál erre valaha is?

 

párKatt.hu (Forrás: Marcel LeJeune írása, catholicmissionarydisciples.com)

Kép: Pexels

 

 

További írások, videók