Jó, de miért pont Jézus?

Annyi izgalmas szellemi út van...

...És ha engem mindegyik érdekel?
Egyik nap ez, másik nap az, utána desszert.
Akkor még nem döntöttem.

Mert ha dönteni akarok,
odalépek hozzá.

Hallgatom, mit mond,
érteni, érinteni akarom.
Azt mondja, ő az út.
Ha elhiszem, elindulok rajta.
Azt mondja, ő a szőlőtő,
s aki benne marad, az szőlőinda.
Döntenem kell, leszek-e
beletestesült inda.

Azt mondja, ő a pásztor,
s döntenem kell, hagyom-e,
hogy tápláljon és tereljen.
Azt mondja, ő a kenyér,
döntenem kell, hiszem-e, eszem-e.
Azt mondja, ő a feltámadás és az élet.
Döntenem kell, neki hiszek,
vagy a halálnak, hiszen az utóbbi
rohadt meggyőzően érvel.
Ez már nem „is-is”,
hanem „vagy-vagy”.

Ha csak egy kicsit adok neki igazat,
ha csak instant bölcsességeit mazsolázom,
akkor bolond leszek
rátenni az életem.

Ha viszont tényleg Istentől jön,

ha maga is Isten,

ha meghalt értem, ha feltámadt,
ha legyőzte a halált...

Ha ő a szerelmem, a vőlegényem,
az orvosom, a barátom, a teremtőm,
a királyom, a jobbik részem.

Ha rajta kívül nem kell semmi,
pontosabban kell az egész világ,
de csak rajta keresztül.

Akkor már döntöttem,
akkor már hazaértem.

(Lackfi János)

Kép: Pixabay

 

További írások, videók