Beszélgetés Grönland egyetlen plébánosával

„Azelőtt azt hittem, tudom, mi a hideg. De Grönland egészen más”

Grönland mindössze 57 ezres lakosságának csupán töredéke katolikus. A szigeten egyetlen katolikus plébánia működik, a fővárosban, Nuukban. A plébános Tomaž Majcen ferences atya, aki egyben dániai misszionárius is. Évente többször tölt három hetet Grönlandon. Más papok is felkeresik időről időre a helyi katolikusokat, így a közösségnek szinte mindig van katolikus papja.

Hogyan lett pap, és miért a minorita ferences közösséget választotta?

Fiatal korom óta éreztem, hogy az Úr valami különleges feladatra hív. Az út azonban nem volt egyenes: volt benne keresés, kétely, sőt olyan pillanatok is, amikor elgondolkodtam, hogy valóban ez-e az én utam. De az Úrnak mindannyiunkhoz megvan a maga útja és ideje.

A minoritákat megismerve megfogott Assisi Szent Ferenc lelkének egyszerűsége. Tetszett, hogy Ferenc nem volt különösebben tanult ember, csak szerette Istent és a teremtett világot. A minoriták között örömöt és testvériséget tapasztaltam, ami vonzott.

Hogyan került Dániába és Grönlandra? Korábban is szeretett volna misszionárius lenni?

Bevallom, Grönland nem szerepelt a kívánságlistámon. Amikor az elöljáróim megkérdezték, mennék-e Dániába, Koppenhágára gondoltam: gyönyörű, régi város, kultúra… Grönlandra nem számítottam.

De a misszionárius élete tele van meglepetésekkel. 2017-ben kezdtem Dániában, amikor mint minoriták közel száz év után visszatértünk Koppenhágába. Nagy áldás volt ez: a 13. században 26 kolostorunk működött ott, majd a reformáció elűzött bennünket, és most visszatértünk.

Ezután adódott a grönlandi lehetőség. 2023-ban lettem a nuuki Krisztus Király plébánia plébánosa. Elképesztő: a világ legnagyobb szigetén egyetlen katolikus plébánia van. És én, egy kis szlovén, lettem a plébánosa. Ez Isten műve, nem az enyém.

Szereti a hideget és a havat? Hogyan viseli az ottani hőmérsékletet?

Azelőtt azt hittem, tudom, mi a hideg. Hiszen Szlovéniában is van tél, ott a Pohorje hidege, a hó… De Grönland egészen más. Itt csontig hatol a hideg, és a szél szinte elviszi az embert. De megszoktam. Az ember mindenhez tud alkalmazkodni, ha muszáj. Az a csend, amikor mindent hó borít, az a tisztaság… Egészen különleges.

Amikor a partról nézem a tengerben úszó jéghegyeket, az jár a fejemben: „Milyen szerencsés vagy, hogy láthatod Isten műveit!” Ez a jég több ezer éves, a színeit — kék, türkiz, fehér — mintha maga Isten festette volna. Az ember ilyenkor megfeledkezik a hidegről és a szélről, és csak a szépséget látja.

Grönland nagyon a szívemhez nőtt — azzal együtt, hogy ilyen hideg, de mindenekelőtt a gyönyörű északi fényeivel.

Röviden bemutatná a grönlandi katolikusok életét? Hogyan élik meg a hitüket?

Grönlandon nagyon kevés a katolikus. A legtöbben evangélikusok; ez az egyház évszázadok óta jelen van itt. A nuuki közösségünknek körülbelül 500 tagja van, többségük bevándorló — filippínók, vietnámiak, európaiak. Grönlandi katolikus nagyon kevés van.

A hitüket nagyon egyszerűen és hitelesen élik meg... hozzánk, szlovénokhoz képest, ahol a hit még mindig része a kultúrának és a hagyománynak. Itt viszont döntés kérdése. Itt senki sem katolikus csak azért, mert a szülei is azok voltak. Azért katolikusok, mert így döntöttek. És ennek nagy ereje van. Ezek az emberek nem megszokásból vannak itt, hanem mert ide akarnak tartozni.

Az északi népek általában zárkózottabbak. Hogyan fogadták Önt a grönlandiak?

Valóban, a dánok és a grönlandiak nem bőbeszédűek. Nem úgy, mint mi, szlovénok – mi szeretünk beszélni, és meg szoktuk ölelni egymást. De azért melegszívűek, és nagyon kedvesen fogadtak.

A grönlandiak a csend és a természet emberei. Ebben a környezetben több a csend, mint a szó, és több a tér, mint az ember. Ez a csend formálta őket. Nem hidegek, csak mások. A melegségük csendes és mély. És mit tanultam meg? Hogy a csend nem ellenség. A csendben ott van Isten. A grönlandiak tudják ezt.

Szlovéniában, ha egy pap közelebb akar kerülni a fiatalokhoz, focizni megy velük. Mit csinál Grönlandon? Szánkózik, korcsolyázik, forralt bort iszik?

Focizni nemigen szoktunk a hó miatt. A jégen sem szoktunk játszani, pedig az igazán illene Grönlandhoz. Más programok vannak: kirándulunk a fjordhoz, megnézzük a fókákat, néha bálnát is látunk. Ez az itteni fiatalok világa. És ott, a víz és a jég mellett elbeszélgetünk az életről, Istenről, mindenféléről.

És persze iszunk is — nem forralt bort, inkább forró csokit vagy kávét. Együtt üldögélünk, iszogatunk, nevetünk. Így kötünk barátságot.

Milyen misszionáriusnak lenni a dánok között? Bizonyára egészen más ott a katolikus hit megélése, mint Szlovéniában.

Óriási a különbség. Dánia a világ egyik legszekularizáltabb országa. Az evangélikus egyház ott inkább kulturális intézmény: ott kötnek házasságot, megkereszteltetik a gyerekeiket, aztán legközelebb a temetéskor mennek vissza.

Koppenhágában más a katolikusok helyzete. Kisebbség vagyunk, mindössze két százalék. De él az Egyház! Az emberek azért jönnek templomba, mert akarnak, nem a hagyomány miatt. Ezt gyönyörű látni.

Ez új látásmódot adott. Szlovéniában sokszor magától értetődőnek vesszük a hitet. Természetes, hogy katolikusok vagyunk, hogy kereszt van a falon… Dániában viszont dönteni kell. És ha tudatosan döntenek a hit mellett, akkor mélyebben, tudatosabban élik meg.

Hogyan formálja Önt az északi tapasztalat? Mit ad, mire tanítja?

Ez nagyon mély kérdés. Észak olyan módon változtat meg, hogy azt magam sem értem teljesen.

Először is: alázatra tanít. Amikor az ember Grönland közepén áll, hatalmas jéghegyek és végtelen fehér tájak között, megérzi, hogy mennyire kicsi. Tudatosul benne, hogy ember, nem Isten.

Másodszor: csendre. A csendben az ember meghallja Istent. A csendben meghallja a saját szívét. Nem könnyű! Szívesebben hallgatunk zenét, telefonozunk, bármi, csak hogy meneküljünk a csend elől. Itt viszont szembe kell nézni önmagunkkal, Istennel és az igazsággal.

Harmadszor: türelemre. Itt minden lassan történik. Az időjárás egy pillanat alatt megváltozhat, és az ember három napra a házban ragad. Az emberek akkor jönnek, amikor jönnek; az idő nem nagyon számít. Mindez megtanít várni, és jelen lenni a pillanatban.

Negyedszer: hálára. A meleg szobáért. Azért, amikor kisüt a nap. Minden egyes emberért, aki eljön misére. Minden mosolyért. Itt semmi sem magától értetődő.

Észak emberibbé tesz, jobb pappá és jobb ferencessé formál. Szent Ferenc szerette a természetet, az egyszerűséget és a békét. Itt, ebben az érintetlen természetben, ebben a tisztaságban nagyon erősen érzem a lelkületét.

Fel tud eleveníteni valamilyen emlékezetes esetet az északon töltött éveiből?

Az első grönlandi évemben történt. December volt, mínusz 20 fok. Amikor leszálltam a repülőről, olyan erővel csapott meg a hideg, hogy alig kaptam levegőt. Úgy éreztem, lefagy az orrom. Süvített a hideg, sarkvidéki szél... Elgondolkoztam, hogy mibe is vágtam bele. De mindez nem riasztott el.

Északon élni: ajándék. Néha nehéz ajándék, hideg ajándék, de akkor is ajándék. Megtanultam, hogy Isten mindenütt munkálkodik: hidegben és melegben, csendben és zenében, szlovénok és grönlandiak között egyaránt. Az ő szeretete határtalan.

Kérlek, hogy imádkozzunk együtt a békéért és a szuverenitás tiszteletéért. Óvjuk együtt a teremtett világot, különösen a sarkvidéket, amely Isten egyik leglenyűgözőbb, ugyanakkor legsérülékenyebb mesterműve.

Grönland várva vár titeket — csenddel, hóval és reménységgel. Isten áldjon, szívből üdvözöllek benneteket Nuukból.

párKatt.hu (Forrás: Aleteia)

További írások, videók