Aki nem a szelfimet lájkolja, hanem a lényemet szereti
Sokan félnek attól, hogy „nem elég jók”.
A képszerkesztő alkalmazásokban ha filterezünk, látszólag hozzáadunk a képhez. Plusz rétegeket, ilyen-olyan hangulatú beállítást... A filterek azt ígérik, hogy könnyedén többé, jobbá, szebbé tehetjük, amit kevésnek érzünk, mert a fejlesztők tudják, milyen sokan félnek attól, hogy „nem elég jók”.
...Minél inkább filterezéssel próbálunk szépíteni valamit, annál inkább elveszítjük belőle a lényeget. Kevesebbet mutatunk meg magunkból, mert nem merjük vállalni azt, akik vagyunk – díszek nélkül, sebezhetőn.
...Akkor tűnik kevésnek, ami van, amikor nem tartom szem előtt, mennyi érték rejlik bennem. Amikor még nem fogadom el, hogy nem én „építem fel”, „csinálom meg” magam, hanem már megalkottak.
Isten szeretetből alkotott teremtménye vagyok. Ezért a filtermentes, kiszolgáltatott egyszerűség, a saját, valós arc a legnagyobb biztonság, amiben lehetek.
Legyen akármilyen az a testi-lelki arc, amivel rendelkezem – ez tud a legközelebb lenni Istenéhez, aki a maga képmására alkotott, és aki nem a szelfimet lájkolja, hanem a lényemet szereti.
...Még a kapcsolataink is azon múlnak, tudjuk-e igazán látni magunkat és másokat a helyett a kép helyett, amit csupán elképzelünk.
Isten nem egy elképzelt „entitás”, nem egy megragadhatatlan hatalom, nem arctalan követőtábor, nem zsűri... Isten – egyedül – az, akinek mondja magát: teremtő, szerető Atya...
A Képmás magazin cikke. A teljes írás itt olvasható
Kép: Képmás, Freepik
További írások, videók