A szentek és a becsületesség

Kenty Szent Jánost egyszer útonállók tartóztatták fel. Elvették a táskájában talált pénzt, és kérdezték, hogy van-e nála még.

Miután János nemmel felelt, továbbálltak. Ekkor jutott eszébe, hogy néhány pénzdarabot a köpenyébe varrt. Utánuk szaladt, elnézést kért a tévedésért, és átadta nekik az érméket. A rablók úgy elámultak a becsületességén, hogy az összes pénzt visszaadták.

Kenty Szent János tökéletes becsületessége meglephet, talán azért is, mert társadalmunkban viszonylagossá vált a becsületesség fogalma. Pedig a hetedik parancsolat nem úgy szól, hogy Ne lopj, hacsak nincs rá nagyon nagy szükséged. A nyolcadik parancsolat pedig nem úgy, hogy Hamis tanúságot ne tégy, hacsak nincs rá nyomós okod. E két parancsolat arra hív, hogy legyünk becsületesek, hiszen Isten gyermekeiként Atyánkhoz kell hasonlóvá válnunk, akiben nincs hamisság.

„Igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal... Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.” (Ef 4,15; 25)

Annyira őszintének kell lennünk, mint Szent János?

Kenty Szent János viselkedése túlment az erkölcsileg elvárhatón, mert bár igazat kell mondanunk, de vannak bizonyos határok. Például nem kell mindent elmondanunk, ha valaki jogtalanul vagy igazságtalanul kérdez.

Szent Athanáz efféle „elhallgató őszinteséget” gyakorolt, amikor egy folyón menekült üldözői elől, akik látásból nem ismerték. Amikor hátulról megközelítették a csónakját, és megkérdezték, látta-e Athanáz püspököt, őszintén felelte: „Épp az imént evezett itt a folyón felfelé.” Athanáz Krisztus Urunk tanácsát követte – „legyetek ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok” –, és megmenekült.

A megtévesztés önző célt is szolgálhat. Delanoue Szent Johannát a megtérése előtt nem érdekelte a szegények nyomorúsága. Szándékosan csak vacsora előtt vásárolt be; így ha napközben koldus vetődött a kapujához, nyugodtan mondhatta, hogy nincs élelem a házban. Őszinteséggel leplezett fukarsága közismert volt, így a megtérése utáni nagylelkűsége az egész szomszédságot ámulatba ejtette.

Az őszinteség értéke

Isten kegyelme csak azokban működhet zavartalanul, akik alázattal, őszintén elismerik, hogy szükségük van rá. Ezért készült például Loyolai Szent Ignác a megtérése után oly nagy alapossággal az életgyónásra. Három napba telt, míg minden bűnét felelevenítette és leírta. Isten azzal viszonozta az őszinteséget, hogy az emberi lélek működésének mély megértésével ajándékozta meg a jezsuiták alapítóját.

A becsületesség az igazmondás mellett igazságosságot is jelent. A 14. században élt nemesember, Piacenzai Szent Konrád egy vadászat alkalmával tüzet rakatott a szolgákkal, hogy kiugrasszák a vadat. Hirtelen szél támadt, s a lángok átterjedtek a környező falvakra. Konrád és szolgái nem tudták eloltani a tüzet, így hát hazatértek. A katasztrófa okozásával egy rőzsét gyűjtő szegény embert vádoltak meg, és halálra ítélték. A hírre Konrádot erős lelkiismeret-furdalás fogta el. Nyilvánosan beismerte felelősségét. A teljes kárt meg kellett térítenie, ami szinte egész vagyonát, sőt a felesége hozományát is felemésztette. A házaspár mindezt Istentől kapott jelnek tekintette, ezért a megmaradt birtokrészt is eladta.  

A becsületesség mások tulajdonának tiszteletét is magában foglalja. Hitvalló Szent Eduárdnak, aki 1042-ben foglalta el az angol trónt, tudomására jutott, hogy még mindig kivetnek a népre egy bizonyos adót, amelynek eredeti célja már rég megszűnt. A boltíves pincében, ahol az így felhalmozott pénzt tárolták, a szent király felkiáltott: „Minden ládán ott ül egy fekete ördög, és látom, amint a karmaival az aranyba markol. Itt lent ők uralkodnak, nem én. Osszátok szét a pénzt a szegények között, és szüntessétek meg az adót! Így megszabadulunk ezeknek az ördögöknek az uralmától.”

Más alkalommal az igazságos Szent Eduárd megparancsolta, hogy adják vissza a népnek azt a pénzt, amit neki szóló ajándékként szedtek be minden alattvalótól, a szegényektől is. Tudta, hogy az égi javak nem keverednek az igazságtalanul vagy szeretetlenül szerzett földi gazdagsággal.

Érdemes mindezt megszívlelnünk. A történelemben soha nem volt még olyan gazdag civilizáció, mint mai társadalmunk, ahol ugyanakkor súlyos hiányosságok mutatkoznak a becsületesség és az igazságosság terén. Legyünk becsületesek, mert csakis így tapasztaljuk meg – Jézus szavaival – az igazságot, amely szabaddá tesz. (Jn 8,32)  

Három megfontolandó gondolat

„Isten csak akkor hallgatja meg imáinkat, ha beismerjük, hogy bűnösök vagyunk. Ez pedig akkor történik meg, ha csak a saját bűneinket vizsgáljuk, nem pedig embertársainkét.” (Etiópiai Szent Mózes)

„A talpig becsületes ember viselkedése harmonikus, kellemes: tetteiben nincs elítélendő, szavaiban nincs kifogásolható, modorában nincs oda nem illő. Természetes és tisztelettudó viselkedése mindenkinek a csodálatát és jóindulatát megszerzi.”  (Páduai Szent Antal)

„Aki fortélyos ügyeskedéssel intézi dolgait, megsérti Isten gondviselését, és méltatlanná teszi magát atyai gondoskodására.” (Páli Szent Vince) 

Hogyan fejlesztheted magad?

Őszinte csak úgy leszel, ha az vagy. Először is saját magaddal: ismerd be a hibáidat! Azután Istennel: ismerd el, hogy szükséged van rá! Azután légy őszinte mások felé: olyankor is mondd ki az igazságot, amikor a saját érdeked mást diktálna, amikor mellébeszélnél vagy hazudnál; keresd az ilyen alkalmakat!

Pénzügyekkel kapcsolatban Szalézi Szent Ferenc ad jó tanácsot: „Mindig pártatlanul és igazságosan járj el! Képzeld magad a másik ember helyébe, és igazságosan fogsz dönteni. Ha vásárolsz, tégy úgy, mintha te volnál az eladó, s ha eladsz, mintha te volnál a vevő – így igazságosan fogsz adni-venni.” Öngólnak tűnhet a másik ember érdekét nézni a sajátod helyett – mégis csak így részesülhetsz Isten nagylelkűségében, és kaphatsz olyan belső békét, ami pénzért nem megvehető.

párKatt.hu (Forrás: Joseph M. Esper: Saintly Solutions to Life's Common Problems)

További írások, videók

Társkereső. Házastárstaláló.
katolikus • anonim • megbízható • profi


Regisztrálok