A társaságban illő beszédmódról
A pesti művelt társalgó tanácsai 1872-ből
Legyünk beszédesek, de ovakodjunk a szólásszabadságot csak magunk számára igénybe venni. Kerüljük egyesek kitüntetését is, mert az által önkénytelenül is árnyat vetünk a többiekre. Senkit se sértsünk meg az által, hogy meghazudtoljuk képzelt tudományát, művészetét, vagy bármily tulajdonát, még abban az esetben sem, ha a dicsekedés ránk nézve terhes, unalmas volna.
Nők előtt soha, vagy igen ritkán beszéljünk csak a hölgyek szépségéről vagy rútságáról. Inkább előzékenység, finom modor által igyekezzünk kitűnni, mint képesség s ész által. Inkább adjunk másoknak alkalmat beszélhetni, semhogy magunk beszéljünk, s ovakodjunk az emberismerő, a vigyázó szerepét játszani.
Akivel beszédbe eredünk, azon nyugodjék tekintetünk, de nem merev fürkésző pillantattal, még akkor sem, ha szavai unalmasak. A tanitót játszani a társaságban nevetséges, illetlen volna. Ne szóljunk távollevőkről, ha jót nem szólhatunk róluk; de ha valaki roszat beszél felőlük, amennyire az igazsággal megegyezik, s amennyire hosszadalmas ellentmondás nélkül tehetjük, védni tartozunk őket. Ovakodjunk távollevőket magasztalni, hogy a jelenlevőket meg ne sértsük.
Ne vágjunk senki szavába, vagy ne czáfoljuk meg őt egy durva „Az nem igaz.” „Azt én jobban tudom”-mal. Kételyeinket vagy meggyőződéseinket is ilyféle szólásmódokkal nyilvánítsuk: „Ha nem csalódom,” „Én úgy hinném,” „Amennyire én tudom,” „Szerény véleményem szerint,” sat., mert nincs sértőbb, mintha véleményünket általános érvényre akarnók emelni.
Ha valamit magyarázunk, ne fejezzük ki magyarázatunkat ilyes kifejezéssel „Ez napnál világosabb,” „Ezt mindenki felfoghatja, kinek csak egy kevés esze van”; mert ezek által valakit, ki magyarázatunkat föl nem fogta, a legkellemetlenebb helyzetbe hozunk. Vétünk ez által a tisztelet ellen, melylyel másoknak tartozunk, s felette sok bizakodást árulunk el, mit minden esetre kerülnünk kell.
Fejezzük ki magunkat tisztán, érthetőn s röviden; menten minden büszkeség-, szemtelen állás-, illetlen bizalmaskodás- s öndicsérettől, minden tolakodás- s feltűnő viselettől. Kerüljük a hangos felkaczagást.
párKatt.hu (Forrás: A pesti művelt társalgó)
Kapcsolódó: A szem és arcz kifejezéséről
Milyen legyen a hölgy?