LEGÚJABB SIKERTÖRTÉNETÜNK

Zsani és Robi a párKattos MÉCS Napokon találkoztak

Kedves PárKatt Csapat!

Örömünkért köszönetet szeretnénk mondani – a Mennyei Atya után – a párKatt és a MÉCS Napok szervezőinek is, és egyben Titeket, kedves Társkeresők, az általunk megtapasztaltak megosztásával bátorítani.

De hogy minek is örülünk?

Robi: Jövendőbelim kiválasztásában az egyik legmeghatározóbb kritérium, hogy olyan lány legyen, akinek az életében a hit fontos szerepet játszik. Ez a kitétel nagymértékben csökkenti a hozzám hasonló gondolkodásúak esélyeit, különösen egy nagyvárostól távol.

Ezért örömmel fogadtam a párKatt létrejöttének hírét. Itt kaptam hírt a társkeresőknek szóló MÉCS Napokról. Nagy vállalkozásnak tűnt, az elsőre nem is jelentkeztem… aztán harmadszorra, 2017 októberében úgy gondoltam, belevágok…

Zsani: Én rövid párKattozás után – picit kiábrándultan, mivel nem igazán alakult még csak komolyabb levelezés sem – nem tervezgettem kifejezetten párKattos eseményeken részvételt sem, mígnem az egyedülállóknak szóló MÉCS Napok hirdetése két különböző helyen (az egyik a párKattos hírlevél) szembejött velem.

Egy „na jó, egy próbát megér...” – gondolattal regisztrálva indultam a hétvégére, nem kifejezetten nagy elvárásokkal. Inkább a lelkigyakorlat jellegét helyeztem előtérbe (persze azért felismerve azt a többletet, hogy csupa egyedülálló résztvevő közt ez a társtalálásra is egy lehetőség). Azt azonban álmomban se gondoltam, hogy ennyire direkten, egyszerűen és nagyszerűen egymáshoz fog vezetni minket az Úr: rögtön egy kiscsoportba került velem a Szőke Herceg, aki a MÉCS Napok után találkozóra hívott…

… a nagyvárostól 220 km-re fekvő kis vidéki településen – miután kiderült, hogy szülői házainkat csak néhány km választja el egymástól.

De e mesebeli fordulat nélkül is hálásak lettünk volna a MÉCS Napok szervezőinek, hogy hitünkben megerősödve, lelkiekben felöltődve térhettünk haza a lelkigyakorlatról.

Így mindenkit arra biztatnánk, merjenek élni az ilyen lehetőségekkel, részt venni a programokon, és – elvárások nélkül – lehetőséget biztosítani a Gondviselésnek, hiszen:

„A gondviselés az emberi sorsba nem avatkozik, mert ez a szabadság megsértése lenne, ilyesmit nem tesz. Amit tesz, hogy szüntelenül olyan helyzeteket kínál, amelyek, ha helyesen választunk, fölemelnek (…).”
Hamvas Béla

Üdvözlettel:

Zsani és Robi

2018. április 5.

Kedves Zsani és Robi! Köszönjük, hogy megosztottátok velünk örömötöket. Isten áldása kísérjen Titeket továbbra is!

További írások, videók