Sajtómegjelenések

A National Catholic Register interjúja a kathTreff alapítóival

Az egyik legjelentősebb angol nyelvű katolikus weboldal közölte 2017. május 29-én Edward Pentin interjúját Gudrun és Martin Kuglerrel, a nemzetközi kathTreff társkereső alapítóival, amelynek a párKatt.hu is tagja:

Online társtalálás: katolikus weboldallal segíti egy osztrák házaspár a társkeresőket

2005-ös indulása óta igen gyorsan növekszik az első ausztriai katolikus online társkereső, amely kilenc országba jutott el. Segítségével már mintegy 1000 tag talált házastársat.

A kathTreff weboldal alapítói, Gudrun és Martin Kugler életre szóló elkötelezettséggel hirdetik a katolikus hitet a mind szekularizálódóbb európai közéletben.

A Registernek adott bécsi interjúban Martin Kugler arról beszél, miért indították el a weboldalt, miért gondolja, hogy egyre csökken a netes társkeresőkkel kapcsolatos előítélet, és miért jelent nagyobb biztonságot egy katolikus társkereső, mint más hasonló oldalak.

Hogyan jutottak oda, hogy társkereső oldalt indítsanak?

Tizenkét éve házasodtunk. Feleségemmel nem a neten találkoztam. Egy alkalommal az osztrák családpüspökkel beszélgettünk, aki elmondta, hogy sokakat ismer, akik keresztény családot szeretnének, de nem találnak megfelelő társat. Többségük 35–40 éves és borúlátó, mivel a településen, ahol él, vagy a munkahelyén mindenki elvált vagy nem keresztény vagy nem elkötelezett. Felajánlottuk a püspöknek, hogy segítünk, imádkozunk, de gondolkodni is kezdtünk, hogy megpróbálnánk olyan katolikus szervezetet létrehozni, mint amilyenek Amerikában már működtek, de Németországban és Ausztriában még nem.

Nem volt akkor még katolikus internetes társkereső?

Ausztriában csak egy protestáns weboldal működött, ami meglehetősen drága volt. Katolikus országban, mint Ausztriában, nem könnyű olyan oldalt használni, amely – bizonyos értelemben – nem katolikus. Tehát felekezeti kérdés is ez: nem csupán keresztény, hanem katolikus. Mi azt mondtuk: rendben van, aki tag akar lenni, fizet egy évre 50 eurót, és a honlap összes funkcióját használhatja. Ha azt mondja, hogy nem gyakorló katolikus, de úton van felé, vagy még protestáns, de nyitott a Katolikus Egyház tanítására, az is rendben van; tovább nem ellenőrizgetjük. Azért fontos ezt aláhúzni, mert vannak zsidó weboldalak, amelyek, úgy tudom, nagyon szigorúak.

Hogyan fogadták az ötletet?

Az újságíróknak nagyon tetszett, még a nem hívőknek is. Érdekesnek találták, azt mondták, ezen az oldalon kevesebb a hazugság, igazabb, hiszen semmi értelme egy katolikus oldalon hamis profilt létrehozni vagy igazi, komoly kapcsolat helyett egyéjszakás kalandot keresni. Így tehát valemelyest immunisak vagyunk az ilyen negatív jelenségekkel szemben.

Milyen gyorsan indult be?

Az induláskor meglepett, hogy egyrészt nem lett nagyon nagy a honlap, mert a katolikusok körében még élt egyfajta előítélet, hogy a házastárstalálás olyan komoly dolog, hogy arra nem való az internet. Másrészt viszont a sikeres társtalálás aránya kezdettől fogva nagyon magas volt. Az első 500 tag ingyen csatlakozhatott, hiszen el kellett indulnunk, azután azonnal növekedni kezdett a létszám. Egy évvel az oldal indulása után már megvoltak az első házasságkötések vagy bejelentett esküvők. A következő öt év folyamán több mint 300 személyes köszönőlevelet kaptunk e-mailben. A honlap nem jelzi, hogy valaki itt találta meg a férjét vagy a feleségét, de sokan küldtek fényképet magukról.

Miben különbözik az oldal az amerikai társkeresőktől?

Nagyon különbözik az, hogy Ausztriában vagy Németországban a legtöbb embernek eszébe sem jut, hogy olyasvalakit is megismerhet és megszerethet, aki az ország más részében lakik. Az Egyesült Államokban teljesen normális az, hogy egy seattle-i fiú beleszeret egy chicagói vagy New York-i lányba. Nálunk ami 50 km-nél messzebb van, az már más világ. Ezt a falat le kellett döntenünk, ami nem volt könnyű. Közben viszont sokan voltak, akik az ország különböző részeiről a honlapunkon keresztül találkoztak.

Hogyan küzdöttek meg az internetes társkereséssel szembeni előítéletekkel?

Tizenkét éve küzdünk az előítélettel, hogy a keresztény család komoly és szent dolog, és az internet ehhez nem elég komoly fórum. Mindig azt mondom, hogy ez óriási tévedés. Ha egy fiú egy bulin vagy szórakozóhelyen szólít meg egy lányt, kevesebb eséllyel találja meg az igazit, hiszen a külső alapján kezdeményez. Ráadásul aki nyitott, közlékeny, az jóval előnyösebb helyzetben van. Aztán egy kis faluban sokkal kevesebb társas szórakozási lehetőség adódik, az internetes [adatlapon] viszont komoly szempontokat talál. Megnézheti, milyen könyveket olvas az illető, mi érdekli. Tudhatja róla, hogy katolikus, de legalábbis elkötelezett keresztény – ez a közös nevező előbb megvan, mint hogy eldöntené, tetszik-e a fényképe. Nagyon jók az esélyei – az emberek 99%-a őszinte –, hiszen aki katolikus oldalon regisztrál, többé-kevésbé őszinte. A teljes interneten ez nem ennyire egyértelmű, de nálunk nagyon jó. Meg aztán sokakkal lehet levelezni, és kiderül, ki hogyan reagál.

Úgy gondolja, itt nagyobb a házastárs megtalálásának az esélye?

Nagyobb az esély és nincs időpazarlás. Csalódást sem okoz az ember. Kap egy levelet az oldalról, és megkérdezheti, hogy van az illető, hol lakik. Ez még nem ígéret.

Vannak, akik még mindig szégyellnek ilyen oldalra regisztrálni. Mit mond annak, aki továbbra is „természetesebb” módon szeretne társat találni, vagy bízik benne, hogy Isten személyesen fogja odavezetni valakihez?

Isten minden eszközt felhasznál, amit rendelkezésünkre bocsát. Megismerkedhet az ember a leendő társával focimeccsen, uszodában vagy orvosi váróban? Miért ne ismerkedhetne meg vele a neten? Az internet önmagában nem rossz, és a fiatalok szabadidejük min. 30%-át a neten töltik. Miért ne használjuk ki ezt a nagyon jelentős teret? Nevetséges érv, hogy nem elég természetes. Miért természetesebb valakivel a piacon vagy egy kiállításon találkozni?

Egyesek szerint a reménytelenség jele…

Persze, igen – de azt hiszem, ez az előítélet lassan szétfoszlik. Ha valaki megnézi az oldalunkon a fotókat, nevetséges volna azt gondolni, hogy ezek reménytelen esetek. Természetes, hogy aki már kicsit idősebb, az komolyabban veszi a családalapítás stratégiai feladatát, és jobban igyekszik véglegesíteni a kapcsolatát. 25 évesen az ember talán nem akar másnap megházasodni, és nem regisztrál ilyen oldalra, de miért ne tehetné? Egészen fiatalok is vannak a tagjaink között.

Hány házasságkötés történt az oldal indulása óta?

2005-ben indultunk, és azt hiszem, kb. 1000 házasságkötésnél tartunk. Pontos számot nem tudok mondani, mert senkinek nem kötelező értesítenie minket. De legalább 500-600 esküvőről tudunk, és úgy becsüljük, hogy a teljes szám ennél jóval magasabb. Közben ott vannak a társhonlapok kilenc más nyelven, pl. magyar, horvát, szlovén, szlovák, portugál (ami különösen vicces, mert Brazíliát is meghódíthatja). A déli országokban viszont más a mentalitás. Nagyon érdekes, hogy Németországban, Ausztriában és Magyarországon valószínűleg sokkal jobban működik, mint Olaszországban, mert Olaszországban az emberek megszokták, hogy az utcán találkoznak, összejönnek. Fesztelenebbek. Érdekes az éghajlati különbségek hatása!

De ami tetszik, hogy ehhez egy félóra szabadidő is elég, mondjuk ha éjszaka ügyel egy ápolónő, és szombat este nem tud elmenni sehová, mert fáradt vagy még mindig bent van a kórházban. Az e-mailjeit ott is meg tudja nézni. Ablaka nyílik a valóságra. Megnéz mondjuk öt szimpatikus profilt, és örül, mert nem marad ki a szent házastársért vívott küzdelemből.

Halász Zsuzsa magazinműsorában a párKatt.hu-ról - Kossuth Rádió, 2017.02.18.

Krúdy Tamás és Zsófia, a párKatt.hu elindítóinak tanúságtétele, Mária Rádió, 2014. 11. 08.

Beszélgetés Krúdy Tamással, Tóth Ildikóval és Greguska Péterrel az első, párKatt.hu-tagoknak meghirdetett egyéni MÉCS Napokról, Mária Rádió, 2013. 11. 05.

Hol vagy, szőke herceg? - Magyar Nemzet, 2013. 06. 01.

A legdrámaibb az, hogy a mai huszonévesek felének még párkapcsolata sincs

Ha nem változnak a jelenlegi trendek, a mostani kislányok 61 százaléka sohasem lesz fehér ruhás menyasszony, ugyanis nem megy férjhez. Nem tudjuk, fáj-e ez majd nekik, de csak keveseket szomorít el, hogy bezzeg az édesanyjuk milyen gyönyörű volt az oltár előtt, ugyanis az idén már a gyermekek fele házasságon kívül születik. Annak, hogy mostanában a harmincas éveikben járóknak sem nagyon akaródzik családot alapítani, számos oka van. Például az, hogy nem találnak párt.

Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit. Ezzel a két klasszikus mondattal kezdődik a világ egyik legjobb könyve, Jane Austin Büszkeség és balítélet című regénye.

El sem tudom képzelni, hol vannak manapság a férjnek való fiatalembereket fürkésző mamák, a jó szimatú nagynénik és az összeboronálásban jártas idősebb barátnők. Lehet, hogy Mrs. Bennet öt vagyontalan lánnyal a nyakán lelkesen támogatta volna, hogy a király szervezzen ismerkedési bálokat."Ott hajt el a nagy ő Porschéval! És még kutyája is van! Miért nem siettünk jobban?" Szingli barátnő, csinos, okos, harmincas. Hajadon. Nevetve hajt fel rohamtempóban a Várba, a családügyi minisztérium által szervezett, Első lépés elnevezésű, ismerkedést segítő buliba. Kapkodjuk a lábunkat a macskaköveken, a cipősarkaknak annyi. A múlt vasárnapi eseményről sokan és sok mindent leírtak, és azzal együtt, hogy mi is csak röhögcsélni mentünk oda, távolról sem volt olyan felesleges és szánalmas esemény, ahogyan azt az ellenzéki sajtó megírta. Kétségtelenül nem volt szerencsés, hogy - a világ leghíresebb szinglijétől, Bridget Jonestól kölcsönzött kifejezéssel - a "pöffeszkedő családosok" ellepték a Nemzeti Táncszínház előterét, és elvették a helyet, időt és lehetőséget azok elől, akik nem voltak olyan szerencsések, mint ők, ráadásul a forró, levegőtlen helyen vergődő, visító kisgyerekek sem feltétlenül kedvcsinálók mindenki számára.

Mire végre elérkezett a fektetés ideje, és az ingyenes látványosságra begyűlt turisták is kivonultak vagy elvegyültek, biztosnak látszott, hogy a jelen lévő újságírók, fotósok és a fellépők között románcok bimbóznak ki, már csak a nagy számok törvénye alapján is, mert az esemény adott pontján szinte csak ez a két csoport alkotta a tömeget. Idővel aztán érkeztek mások is. Semmi cikit nem láttam abban, hogy az idősebb korosztály is képviseltette magát, kedves dolog volt a tánctanítás, jó a zene, és olyan az alkalom, ahol bárki bátran megszólíthatta a másikat. Egyik kollégám viccesen azt javasolta, legközelebb be kell vezetni a karszalagot, amelyen színkód jelöli, hogy ki milyen jellegű kapcsolatra nyitott. Aki csak azért jött, hogy pofákat vágjon vagy provokáljon - mint néhány melegjogi aktivista -, csak magára vethet, ha rosszul érezte magát.

Nehéz objektíven beszélni a párkeresési szokásokról, miközben számos kétarcú jelenséget kell megérteni. Itt van először is a nők tanulása, amelyet a gyermekvállalási kor kitolódásának egyes számú okaként szokás említeni. Ma már több lány jár a felsőoktatási intézményekbe, mint fiú, az érettségizettek körében is messze elhúznak a férfiak előtt. Olyannyira, hogy a számítások szerint 2020-ra a magyar értelmiség 70 százaléka nő lesz. Jól látható, hogy a diplomás nők első gyermekük születése előtt igyekeznek stabilizálni munkaerő-piaci helyzetüket, vagyis karriert építenek. A statisztika azt is mutatja, hogy 2010 volt az első év, amikor a gyermeket vállaló nők között a diplomások voltak a legtöbben!

Ezzel együtt azt is tudjuk a Demográfiai portré, 2012 kötetből, hogy a legnehezebben a városban élő, magasan képzett, jól kereső nők találnak partnert. Ennek pedig az az oka, hogy a nők többsége olyan párt szeretne magának, akinek társadalmi presztízse magasabb az övénél, márpedig ilyen férfiból kevés van. A közhiedelemmel ellentétben a szingliség és a tudatos gyermektelenség divatja még nem érte el hazánkat. A gyűlölködve nyilatkozó férfiak nagyon elcsodálkoznának, ha valóban megjelenne előttük egy "szinglihorda", mert akkor meglátnák, hogy a rengeteg nő, aki egyedül él, nem gyönyörű férfifaló amazon, hanem özvegységre jutott kisnyugdíjas nénike. A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy az egyedül élő, termékeny korú, gyermektelen nők túlnyomó többsége vágyna családra és gyermekre, csak nem találta meg a megfelelő partnert, vagy - ami még tanulságosabb - benne ragadt egy rossz kapcsolatban, amelyben a férfi nem akart családot, és az elvesztegetett idő nem tér vissza többé.

Érdekes módon a másik nagy magányra ítélt csoport a nagyon alacsony végzettségű, kistelepülésen, többnyire agráriumból élő férfiaké, akiket alkoholizmus sújt, és többnyire a szüleikkel élnek. Ki gondolta volna, hogy a kereskedelmi televíziók ostoba gazdaházasító műsorai nagyon is valós társadalmi igényt elégítenek ki? Az elvált férfiak viszont, sőt az özvegy öregurak nagyon kapósak. Nem is csoda, hiszen belőlük kevés van, egyedülálló asszonyból sok.

A népességkutató szakemberek úgynevezett második demográfiai átmenetről beszélnek, aminek az a lényege, hogy kiveszőben vannak a hagyományos értékek, veszített a jelentőségéből a tradíció, felértékelődött viszont az önmegvalósítás, és a minőségi szempontok váltak elsődlegessé. Legyen kevesebb gyermekünk, de annak a kevésnek adjunk meg mindent, és csak addig maradjunk egy kapcsolatban, amíg el nem érkezik az első nagyobb nehézség. Ez a jelenség nyilván áthatja a magyar társadalmat is, de megint csak hiba volna leragadni annál a közhelynél, hogy mindenről a modern társadalom meg a média tehet. A legutóbbi hazai ifjúságkutatásokból (Ifjúság, 2008, 2012) az derül ki, hogy a fiatalok felének főleg vidéken egyetlen szórakozása a tévénézés, 40 százalékának még barátja sincs. A külső kapcsolatok száma pedig az idő előrehaladásával tovább csökken, még ma is uralkodó nézet, hogy ha valakinek van családja, nincs szüksége barátokra. Arra kevesen gondolnak, hogy a házasságok több mint fele válással végződik, és bárki bármikor ismét a párválasztási placcon találja magát.

De a legdrámaibb az, hogy a mai huszonévesek felének még párkapcsolata sincs. A szőke hercegek továbbra sem csöngetnek be senkihez. Valamit mégiscsak tenniük kellene ahhoz a magányos embereknek, hogy párt találjanak, de mintha ezen a téren valami mindent átható bénultság ülne az országon.

Ezek után nem meglepő, hogy a múlt évtizedet az esküvők számának csökkenése jellemezte. A rendszerváltás óta az első-házasság-kötések száma felére esett vissza, és úgy tűnik, hogy a többség másodszorra sem szívesen vág bele. A tavalyi Demográfiai portré szerint házasságkötési terveik már csak a fiatalabbaknak, illetve a "próbaházasságban" élőknek vannak. Bár mára az élettársi kapcsolatok teljesen elfogadottá váltak, sőt az emberek többsége úgy gondolja, hogy jó dolog, ha egy fiatal pár együtt él, mielőtt végleg összekötné az életét, nem árt tudni, hogy az élettársi kapcsolatok sokkal bomlékonyabbak, mint a házasságok, és korántsem annyi végződik a házasságkötő teremben, mint ahogy az ilyen kapcsolatban élők remélik. A leggyakoribb ok a leánykérésre az, ha jön a gyerek.

Hazánkban a legfajsúlyosabb kutatást a párkapcsolatokról Bukodi Erzsébet végezte. Bár a Ki kivel hogyan (nem) házasodik? című kötet jó tíz éve jelent meg, megállapításai ma is helytállók. Bukodi Erzsébet a könyv megjelenése kapcsán ezt mondta a Magyar Nemzetben: "Az ember azt gondolná, hogy akik együtt élnek, jobban megismerik egymást, egyfajta próbaházasságnak értékelhető a viszonyuk, tudják, mire számíthatnak. A statisztika, a szociológiai vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy ez távolról sincs így. Sőt az olyan párnál, amelyik az esküvő előtt együtt élt, nagyobb a válás kockázata, mint abban az esetben, ha csak udvarlás előzte meg a házasságkötést. Ezekben a kapcsolatokban ott lapulhatnak a bizonytalansági tényezők, az eltérő családi háttér, a bizonytalan élethelyzetek, a rossz tapasztalatok. Minden adatsor azt bizonyítja, hogy a klasszikus módon kötött házasságok a legtartósabbak, és nem csak Magyarországon. A statisztikák szerint azoknak a férfiaknak és nőknek van a legnagyobb esélyük rá, hogy életük végéig együtt maradjanak, akik az esküvő előtt nem éltek együtt, a fiú udvarolt a lánynak, mindketten vallásos neveltetést kaptak, apjuk, anyjuk együtt élt velük, azonos családi hátterük van, egyforma értékrendben nőttek fel, azonos az iskolai végzettségük, a munkaerő-piaci helyzetük, és két gyermeket nevelnek. Tehát ezúttal is beigazolódik az a régi mondás, miszerint hasonló a hasonlónak örül.

"A mai napig érvényes az a megállapítás, hogy aki az egyetemen nem megy férjhez, utána megnézheti magát, mert a többség az oktatási intézményekben, illetve a munkahelyén ismeri meg a partnerét, és ezeken a helyeken jó az esélye, hogy olyan társat találjon, aki hasonló hozzá. Van még egy hely, ahol lehet ismerkedni úgy, hogy ne kelljen kimozdulni a szobából, ez pedig az internet. A legnagyobb hazai párkereső portálon több mint kétmillióan regisztráltak eddig, és ma már egyáltalán nem ciki, ha valaki így találja meg azt, akit neki teremtettek. Ha viszont a Bukodi Erzsébet által felsorolt szempontok szerint vizsgáljuk a mai társkeresési lehetőségeket, a PárKatt.hu katolikus párkereső internetes oldal tűnik a legsikeresebb konstrukciónak, mert pontosan azoknak a szempontoknak az alapján próbálja bemutatni egymásnak a társat keresőket, amelyek a sikeres, hosszú távú kapcsolathoz kellenek.

Kevesen tudják, hogy XVI. Benedek pápa szülei is hirdetés útján ismerkedtek meg, ez is bizonyság rá, hogy nem a közvetítőfelület, hanem a végeredmény számít. Az osztrák oldal magyar testvéroldalának létrehozásakor elsősorban az volt a cél, hogy a katolikus egyház így is segítse a fiatalok egymásra találását. Tilmann Beller atya, az osztrák KathTreff.org elindítója is tapasztalta, hogy egyre kevesebb alkalmuk van az embereknek az ismerkedésre. A magyar Bíró László püspök egyenesen úgy fogalmazott, hogy az egyház magára hagyta a társtalan embereket. De van még egy célja az oldalnak, nevezetesen hogy megkímélje a felesleges köröktől azokat, akik tényleg családot és gyermeket szeretnének. Ahhoz, hogy valaki regisztráljon, nem kell feltétlenül katolikusnak lennie, de azt elvárja a közösség, hogy aki ide regisztrál, tartsa tiszteletben az emberi élet szentségét a fogantatástól kezdve, tekintse értéknek a hűséget, megbocsátást, tisztaságot, és egy életre vállalja az elköteleződést.

Krúdy Zsófia hatgyermekes édesanya, aki maga is átélt válságot, kapcsolati nehézséget, hitelesen tud tanúságot tenni amellett, hogy ezeken a hullámvölgyeken túl lehet jutni szeretettel. Ráadásul kedves, csinos, egyáltalán nem szentfazék. Ellenkezőleg: megvan benne az a játékosság, amely régen a jó partikat összeboronáló nagynénik sajátja volt. Bár Zsófia dolga csak annyi, hogy a honlapot szerkessze és moderálja, olyan lelkesedéssel tud mesélni arról, hogy milyen kedves lányok és micsoda jóképű fiatalemberek jöttek el az első ismerkedési estre, hogy az ember óhatatlanul arra gondol, csak győzze a sok keresztelőre járást hat gyermek mellett.

Persze itt még nem tartunk, a magyar portál az idei Bálint-napon indult. Zsófia tartott tőle, mit szólnak majd a jelentkezők ahhoz, hogy fizetni kell a regisztrációért, de hamar kiderült, jó ötlet, mert kiszűri azokat, akik csak trollkodni (kellemetlenkedni) akartak volna az oldalon. Az osztrák oldal hétéves fejlesztésének köszönhetően okosan kitalált, jó kérdésekre kell válaszolniuk a jelentkezőknek, amiből igazán kiderül, hogy milyen emberek. Eddig 3100-an regisztráltak, és a jelenlévők negyede aktív tag. Most már alig van olyan profil, ahol ne lenne fénykép. A jelentkezők túlnyomó többsége magasan képzett értelmiségi, orvos, ügyvéd, tanár. Párt találni lehet szerencsével is, de kitartás, figyelem és nyitottság nélkül nem megy. A PárKatt.hu szerkesztői azt üzenik azoknak, akik még nem találtak párt, hogy kitartás, három hónap nagyon rövid idő, ne adják fel pont a legizgalmasabb rész előtt!Hozzáteszem, Coco Chanel szerint mindig készen kell lennünk, mert "soha nem tudhatod, mikor jön veled szembe életed legnagyobb szerelme!"

Szakemberek szerint Bálint napon érdemes kicsit kedveskedni párunknak - m1 (Híradó este), 2013.02.14.

Katolikus párkereső oldal indult Magyarországon - mr1-Kossuth Rádió (Késő esti Krónika), 2013.02.14.

Elindult a katolikus társkereső, a párKatt.hu - index.hu, 2013. 02. 14.

A templomban nem nagyon lehet kacérkodni, ezért is van szükség a hívők párválasztásának segítésére.

A katolikus egyház kezdi felfedezni az internetben rejlő lehetőséget: a leköszönő pápának Twittere van, a komoly párt kereső katolikusoknak pedig itt a párKatt.hu.

Valentin napján indult el az első magyar katolikus párkereső oldal, a párKatt.hu, amit kitalálói nem társkeresőnek, hanem társtalálónak titulálnak. A katolikus értékrendet valló embereket várják ide, a rosszmájúakat, perverzeket pedig folyamatos moderálással és a közösség erejével fogják kiszűrni. Más vallásúak is jelentkezhetnek, a lényeg, hogy fogadják el a házasságról és az életről vallott katolikus alapelveket: az emberi élet szentségét a fogantatás pillanatától a természetes halálig, a házasság felbonthatatlanságát, hűséget, tisztaságot, megbocsátást, szeretetet.

Az osztrák kathTreff.org magyar változatának elindításához egy ausztriai püspök, Andreas Laun adta a pénzt, azért, mert annyira szereti a magyarokat. „Isten szeretetből teremtette az embert arra, hogy szeressen” – üzente a jótékony püspök. Az első 300 regisztrálónak még ingyenes a párKatt.hu, de utána lesz előfizetés. Ausztriában már több mint 100 pár talált egymásra a kathTreffen keresztül.
Krúdy Tamás feleségével a sajtótájékoztatón
Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index

Ötletükben Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke támogatta őket. „Gyakran mondom, hogy az interneten is lehet párt keresni, ez nem jelenti azt, hogy aki ezt teszi, leértékelt árunak számít, csak megváltoztak a párválasztási szokások. Régebben nem hagyták magukra a fiatalokat a párválasztással, a régi törzsi szerveződésekben az egész törzs részt vett a párközvetítésben és a házasság létrehozásában. Az ánti világban is rengeteg alkalom volt a fiatalok párkeresésére, például leányvásárokat tartottak. Nem olyan könnyű a fiataloknak párt találni, ezért fontos, hogy ott álljunk mögöttük” – fejtette ki a püspök.

Szerinte annak, hogy sok értékes, tiszta fiatal nem talál társat rengeteg oka lehet, például az önmagunk nem elfogadása, a félelem a rossz házasságtól. Úgy látja, sok fiatal nem is mer arra gondolni, hogy az ő házassága sikerülhet, annyi rossz példát lát maga körül. Arra bíztatja őket, hogy merjenek nagyot álmodni: „Akinek nincs bátorsága nagyot álmodni, annak nincs ereje küzdeni” – fogalmazta meg magában. Fontosnak tartja, hogy a legtöbb társkeresővel ellentétben itt nem flörtöket keresnek, hanem olyanoknak szól, akik komoly, holtomiglan-holtodiglan tartó házasságot keresnek. 
  
A Városmajori Jézus Szíve Plébánián tartott sajtótájékoztatón Perczel Forintos Dóra pszichológus, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője elmondta, hogy a 90-es évek óta felére esett vissza a házasságkötések száma Magyarországon, a válások száma pedig ugyanannyi maradt. Nagyon sokan élettársi kapcsolatban élnek, aminek szerinte az a hátránya, hogy ugyan a környezetük egy párként tekint rájuk, ám mégis olyan emberek maradnak benne egy kapcsolatban, akik nem mondták ki az igent, azaz nem nyilvánították ki elkötelezettségüket egymás mellett. Holott ennek nagy jelentősége van.

A docens szerint a válások a gyerekek számára megbetegítő, pszichésen hátráltató hatásúak, és sok elvált szülők gyermeke magát hibáztatja a válásért, ezek után nem mernek belemenni egy házasságba. Az egyre jobban eluralkodó fogyasztói hozzáállás pedig az emberekre is érvényes, nemcsak tárgyakat, embereket is kidobunk az életünkből. Ezért fontos, hogy olyan emberek találjanak egymásra, akiknek hasonló az érdeklődésük, világnézetük, és ez még a házasság előtt kiderüljön. De olyan műhelyekre is szükség van, ahol megtanítják az embereknek, hogyan kell együtt élni.
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Az egyik első regisztráló, Balog Zsuzsanna, aki informatikusként részt vett a párKatt megépítésében, elmondta, hogy szerinte az a plusz ebben a keresőben a többihez képest, hogy ide azoknak a jelentkezését várják, akik komolyan gondolják. Ráadásául az oldal része, hogy programokat ajánlanak, ami hiánycikk a piacon, pedig az emberek ki vannak éhezve a közös időtöltésre. Radványi Benedek újságíró, aki a sajtótájékoztatón a célközönséget volt hivatott képviselni, úgy gondolja, aki ide jelentkezik, az megtesz egy fontos lépést: bevallja, hogy egyedül van. Pedig szerinte nem ez nem cikis dolog, mert munkát is a neten keresnek az emberek.
  
„Én teljes bizalommal Jézus felé fordultam. Egyedül Ő tudja a vágyainkat beteljesíteni, amiket Ő helyezett a szívünkbe. 2009 09.11-én egy fénykép és egy érdekes adatlap került a szemem elé. Írtam neki egy pár sort... Nemsokára érkezett egy kedves, érdeklődő válasz. 2010 augusztusában összeházasodtunk” – olvasható a párKatton az osztrák sikersztorik közt Sophia és Johannes története.

Az oldal létjogosultságát azzal is magyarázzák az alapítók, hogy a közös erkölcsi meggyőződés a legjobb alap ahhoz, hogy egy szerelem fennmaradjon. A párKatt a gondviselés eszköze kíván lenni a társkeresés nemes eszméjében. Még egy kis extra, hogy a magyar regisztrálók számára az osztrák adatbázis is hozzáférhető lesz.

A csalódás nem gát, a kor nem akadály - Nők Lapja, 2013. 02. 13

A lehető legfontosabb lecke, amit nem tanítanak iskolában, a párválasztás. Lassan már otthoni mintát sem hoznak magukkal a gyerekek, legföljebb azt, hogy majd ők nem így fogják! De mitől épülnek falak a férfiak és nők közé, s le lehet-e bontani azokat?

Társ egy életre, szép idea. Ám ahhoz, hogy azt meglelje valaki, bizonyos lépések kihagyhatatlanok. Mert az élet összekötését meg kellene előznie néhány dolognak, mint például az alapos megismerésnek, a finom közeledésnek, a kölcsönös vonzalomnak, a bizonyosságnak, amit követhetne a döntés, majd az elköteleződés. A keresés, az ismerkedési vágy óriási, sokan hirdetnek, és van honlap, melyen kétpercenként regisztrál egy társra vágyó.

SZÁMÍTHASSUNK EGYMÁSRA 
Erdélyi Zsuzsanna ötvenes asszony, egzisztenciával, rendes otthonnal, önálló, felnőtt gyerekekkel. Húsz éve vált el, azóta keresi az igazit, és boldog lenne, ha megoszthatná egy férfival a mindennapjait.
Hirdetést, internetes keresést és társkereső irodát egyaránt igénybe vett, de nem leli a férfit, aki őt keresi. Az egyik netes hirdetésére hat nap alatt ezerhatszáz levél érkezett. Mint meséli, a legifjabb jelentkező tizenkilenc éves, unatkozó jómódú család sarja volt, a legidősebb még fickándozni akaró nyolcvankét éves, aki a lakását is ráhagyta volna, ha utazgat vele kicsit. Zsuzsanna azonban nem bukik a szélsőségekre, igazi, őszinte, szerető párt keres. – A válásom óta több hosszabb-rövidebb kapcsolatom volt, de mindig becsaptak, kihasználtak – mondja szomorúan.
– Az ismerkedést levelezéssel, telefonálással kezdem, aztán a személyes találkozásnál gyakran kiderül, semmi nem igaz az addig elhangzottakból. Belefutottam unatkozó nősbe, más húsz centivel magasabbnak, harminc kilóval kevesebbnek mondta magát, és akadt olyan küllemű is, akit miután messziről megláttam, elmenekültem. Nekem olyan társ kell, akire számíthatok, aki számíthat rám, aki tolerálja, hogy reggel hatkor dolgozni megyek, és olykor este nyolcra érek haza. A magány, az érzelmi egyedüllét nyomasztó, különösen, ha az ember egy Pest melletti településen él, ahol hétvégén senki nem nyitja rá az ajtót – kesereg.
– Tudja, néha görcsös a keresésem, de megalkudni nem akarok!

Deák Hédi fiatal, agilis angoltanár, aki az álmait nem csupán kergeti, hanem tesz is a valóra válásukért. Ő ki meri mondani, hogy aktív párkereső, aki kitalálta a „Kötődés” Pártaláló Klubot, ami se nem iroda, se nem internetes portál. Hédi januártól dolgozik a klubon, és néhány hét alatt negyvenen jelentkeztek be a rendezvényeire. A kötődés érdekében lesz ismerkedős teadélután, zenés és irodalmi est, kirándulás és közös színházlátogatás is. Hédi figyel arra, hogy a rendezvényeken optimális legyen a nemek aránya, hogy korban összeillő férfiak és nők jelenjenek meg. – Érzem, az internetes ismerkedés ideje lassan lejár, mert sok az ál társkereső, a nős, a szexpartnerre vadászó, szórakozni akaró – teszi hozzá. 

– Harminchét éves férfi ügyfelem mondta, ezer megírt levél után mindössze húsz nővel sikerült találkoznia. Az ő statisztikája szerint tíz interneten elküldött levélből egyre jön értékelhető válasz.
A sikertörténet ritka. Például én magam is folyton végletekbe szaladok bele. Hozzám a komolytalan férfiak futnak be, nagy csalódás után, amikor még nem állnak készen az új párkapcsolatra, csak vigaszt keresnek egy nő karjaiban. A másik csoport azoké, akik néhány hét után házassági ajánlattal állnak elő, de nincs egzisztenciájuk, és gond van az EQ-val és az IQ-val egyaránt. Nem csoda hát, ha a nők jó része bizalmatlan.

„FANTOMOKKAL NEM...”
– Trendi összejöveteleken nem lehet ismerkedni, helyesebben az érzelmi szükségleteimet nem elégíti ki –, magyarázza egy harmincas közgazdász a Múzeum körúti kávéházban. Állítja, ő komoly társat keresne, de nincs hol. A fiatalember szerint a lányok a hibásak, mert ismerkedés után azonnal és gondolkodás nélkül elégítik ki a fiúk aktuális szexuális igényét, kiégnek, hiszen húsz-huszonkét éves korukra már négy-öt testi kapcsolaton is túl vannak, így nehéz közülük választani.

Zsanett jogász, negyvenéves, alig idősebb a közgazdász fiúnál, de neki épp a srácokkal van baja, talán mert nem akar bejárónő, pótanya lenni, mert már elért valamit, és inkább egyedül marad, mint hogy megalkudjon. Zsanett két éve keres társat, és mint mondja, regényt tudna írni a tapasztalatairól. 
– Alig van hely, ahol értelmes, intelligens emberek találkozhatnak, marad a hirdetés és a net, ami olcsó. De a net kockázatos, sok a szélhámos, az őrült, sokan kép nélkül leveleznének, ismerkednének, de én fantomokkal nem állok szóba, márpedig ha nem válaszolok, durvákká válnak, szidnak. Ha hirdetek, igényt fogalmazok meg, de gyakran nívótlan válaszok jönnek, érezhetően óriási gondolatbeli különbségekkel.
Ha mégis találkozom valakivel, éber vagyok, fontos, hogy hova hív. Elsőre egy órát adok neki, és általános dolgokról beszélünk, közben figyelek minden jelre. Volt olyan is, hogy tíz perc után közöltem, nekem nem jött be, és elbúcsúztam. Sok a perverz, még az is előfordult, hogy egy meleg srác rajtam akarta tesztelni, tényleg meleg-e – magyarázza szomorúan. És a nettel kapcsolatban igaza lehet Zsanettnek, mert egy kutatás azt írja, bár a net olcsó, egyre népszerűtlenebb a komoly közönség körében, mert a regisztrálók 60 százaléka olyan, akinek a normál életben sincs esélye a társtalálásra, 20 százalék masszőr vagy prostituált, 10 százalék önimádó plázacica vagy nős kalandor, és mindössze a maradék 10 százalék normális, akiknek jó része áldozatul esik a többieknek. 

ÉKSZEREK, BUNDA, KÜLFÖLDI ÚT 
Áldozat persze bárki lehet. Az örök keresgélőkről az irodákban tucatnyi történet kering. Az egyik társkereső iroda vezetője azt mondta: „Jók a balekok, mert nyitott a szívük, és vastag a pénztárcájuk!” Károly a szebb jövő, a szerelem jegyében mindig mindent egy lapra tesz fel. Hogy elvesztette az eszét, hogy áldozat-e, vagy csak maga keresi magának a bajt, ki-ki döntse el.
A listája mindenesetre hosszú, négy feleség, három barátnő szerepel rajta, most mégis szoknya után sóvárog. 
– A csalódás nem gát, a kor nem akadály, hiába vagyok hatvankilenc, ha forró a vérem, sok a tesztoszteronom – mondja nevetve kedvenc randihelyén, a Városmajorban. 
– Szégyen, hogy nem tudok asszony nélkül élni? Vagy legyek büszke? Orvosnő. Táncosnő. Ügyvédnő. Ez a feleségek sora. Ház, lakás, ház, meg ami benne volt. Ezt vitték el, de én nem omlottam össze. Ismerkedtem, jött a következő, és újrakezdtem, fölálltam a szó minden értelmében.
Az élettárs az más, őket a barátok mutatták be, csak az utolsót ismertem meg hirdetéssel, de hát ők is mind átvertek. Ékszerek, bunda, külföldi út, minden kellett nekik, aztán jött egy fiatalabb, sármosabb, és leléptek – nevet, talán kínjában. 
– Most óvatos leszek, elit irodákba jelentkeztem, majd ők közvetítenek nekem. Képzelje, decemberben elmentem egy társas útra Marokkóba. Reméltem, lesz egy szabad özvegy, akit megismerhetek, de a csoportban öt facér, vadászó nő volt. Iszonyú! És mind engem akart! – húzza ki magát. 
– Persze egyhez sem fértem hozzá! Őrizték az ajtómat meg egymást is. Kis híján összeverekedtek, ami már nekem is sok volt. Így hát egész héten egyedül háltam. A magamfajta öreg csontra ugrik egy bizonyos réteg, mert én még udvarolok, bókolok. De közben tudom, akik rám leselkednek, azok elég rafkósak, nem árt hát résen lenni, sok a gatyapecér.

A legtöbb társkereső férfi azonban nem udvarol, nem bókol, és a nőkről alkotott véleménye is igen lesújtó.
A leggyakrabban használt kifejezéseik a következők: pénzéhes, félművelt, felszínes, könnyűvérű, divatmániás, ezotériaőrült, háziállatgyűjtő, elvárása a nettó ötszázezres fizetés, lusta, rossz háziasszony, szexmániás. Természetesen hasonló jelzőkért a nők sem kapnak kézbe szótárt, ontják, hogy az önjelölt pasik ápolatlanok, műveletlenek, motiválatlanok, hazudósak, alacsony a szexuális kultúrájuk, lelki sérültek, gyávák, sok köztük „az anyuka pici fia”, a bunkó, a portyázó, az ál társkereső.
A Kaposvárott is működő Cronos társkeresőben mindezt nem erősíti meg az irodavezető, Hurtonyné Haller Éva, pedig három éve foglakozik a párra vágyókkal. Azt mondja, a hozzájuk fordulók kulturáltak, az elvárásaik reálisak, nem manipulálnak az adatlapjukkal, nem hazudnak, hiszen egy kisvárosban úgyis minden kiderül. 
– Nálunk a harminc és ötven közötti korosztályból kerül ki a legtöbb társkereső, és azonos a nemek aránya, szinte mindenki talál kedvére valót, ha akar. Hatvan fölött több a nő, nekik nehezebb dolguk van. Ami az extra igényt illeti, egyre többen keresnek hívő, vallásos társat, ám az, hogy csak kék szemű, csak száznyolcvan centinél magasabb lehet, ritka óhaj, inkább a belső érték, a hasonló érdeklődés fontos – magyarázza.

H. Kinga és özvegy édesanyja is itt talált társra: 
– Három éve kerestem föl a kaposvári tárkereső irodát, mert szerettem volna, ha özvegy édesanyám megosztja valakivel a magányát. A sors iróniája, hogy megláttam ott egy fiú hirdetését, és én találtam párt néhány héten belül. Összeházasodtunk, férjem, gyerekem lett, de később Éva közreműködésével anyu is rátalált arra a komoly, értékes emberre, akivel azóta együtt van, és nagyon boldog. 

NE LEGYEN RABJA A DIÉTÁKNAK!
Nagy Ferenc budapesti, átlagos külsejű, negyvenöt éves, elvált férfi . Szobrász a filmgyárban, van egy kamasz lánya, és lapunkkal keresi a társát. Életéről egy sörözőben mesél. Hallgatom, szinte látom a gyerekkort, a fiatal férjet, a babának örülő apát, később a magányost, a kétségbeesett keresgélőt. Pedig Ferencnek nincsenek extra kívánságai. Ő csupán azt szeretné, ha a nő, aki rá vár, erotikus, jó, ha harmincöt és negyvenöt közötti, tudjon főzni, tartsa el magát, ne legyen rabja a diétáknak, az ezotériának. Ezek a fő szempontok, a hajszíne, a vallása, a politikai nézete mindegy, ha egyébként van közös téma, ha szinkronban vannak, magyarázza, majd félszegen hozzáteszi: 
– Dohányzom, de egy nőért még a cigit is képes volnék letenni! 
– A társ utáni vágy erős, noha Ferenc is átélt jó, kellemetlen és szörnyű élményeket. 
– Egy asszony után, akivel hetekig leveleztem, kétszáz kilométert utaztam. Fantasztikusnak találtam minden tekintetben, a szex is jól működött. A második személyes találkozás után magamhoz költöztettem. Hiba volt, csúnya véggel… Három hónapig bírtuk.

A VALLÁSOSNAK SOKKAL NEHEZEBB 
Senkinek nem könnyű megtalálni azt, akire rábízza magát, akinek testét-lelkét átadja. Annak pedig, aki elvárja, hogy leendő társa azonos értékrendet valljon, legyen hite, még nehezebb. Géza keresztény, vallását gyakorló katolikus, hatvanéves pszichológus. Egyedülálló, öt-hat évvel fiatalabb katolikus asszonyt keres évek óta. Neki a vallás, az istenhit, a szimpátia fontos. Nem talál korban, gondolkodásban magához illő, egyházilag szabad nőt. Azt mondja, a nők gyakran fölajánlkoznak, és nem értik, ha egy férfi nem akarja két randevú után az ágyba rángatni őket.
A Gézához hasonló szemléletűeknek segít majd az osztrák jogász-teológus, dr. Gudrun Kugler által – Ausztriában, Németországban – kitalált és sikerrel működtetett kathTreff .org honlap hamarosan induló hazai testvérlapja, a párKatt.hu, katolikus társtaláló. 
– Évek óta tapasztaljuk, hogy a hívőknek nem könnyű az ismerkedés, hogy óriási az igény arra, hogy a hasonló értékrendet valló emberek megtalálhassák egymást.
Ez motiválta a honlap osztrák kitalálóit is, amikor arról döntöttek, hogy más országokban is elindítják a szolgáltatást – mondja Krúdy Zsófia. 

– A párKatt.hu jelmondata: „Közösség társkeresőknek, akik szeretnék egymással megosztani hitüket és értékeiket.” Hívő katolikusként komolyan vesszük az egyház tanítását a házasságról, és abban szeretnénk közreműködni, hogy az egymásra találó pároknak közös céljuk legyen, hogy Istent meghívva az életükbe, együtt járják végig az útjukat. Komoly statisztikák igazolják, hogy a katolikus társkereső sikeressége az osztrákoknál, németeknél tizenöt százalék – ez megkötött egyházi házasságokat jelent –, ami messze meghaladja a más társkeresőknél igazolt két-három százalékos sikerességi arányt.Természetesen a regisztrálásnak és tagságnak vannak szabályai, követelményei, ami ahhoz kell, hogy csak azok jöjjenek és maradjanak meg a közösségben, akik valóban komolyan és valóban házastársat keresnek. Hisszük, hogy aki hűségesen keresi leendő házastársát, előbb-utóbb a Gondviselés segítségével meg is fogja találni. Ennek szeretnénk mi az eszközei lenni. „Ami az extra igényt illeti, egyre többen keresnek hívő, vallásos társat, az, hogy csak kék szemű, száznyolcvan centinél magasabb lehet, ritka óhaj, fontosabb a belső érték.”

PárKatt.hu - Katolikus párkereső oldal indul Valentin-napon - hvg.hu, 2013. 02. 13.

Katolikus párkereső honlap indul csütörtöktől párKatt.hu elnevezéssel. Bálint-napon kezdődik az érdeklődők regisztrációja, akik jövő csütörtöktől léphetnek kapcsolatba egymással a világhálón - közölte Krúdy Zsófia, a honlap egyik kitalálója.

Katolikus párkereső honlap indul csütörtöktől párKatt.hu elnevezéssel. Bálint-napon kezdődik az érdeklődők regisztrációja, akik jövő csütörtöktől léphetnek kapcsolatba egymással a világhálón - közölte Krúdy Zsófia, a honlap egyik kitalálója.
A weblap a honlap egyik kitalálója szerint úttörő jellegű, hiánypótló céllal indul és azoknak nyújt ismerkedési lehetőséget, akik legalább 18 évesek, katolikusok "vagy nyitottak arra, hogy azzá váljanak". A tagság feltételeként említette továbbá, hogy a jelentkező "legyen meggyőződve a katolikus egyház tanításának különösen a házasságra és a családra vonatkozó igazságáról".
Krúdy Zsófia beszélt arról, hogy a mintául szolgáló osztrák-német kathTreff.org hat éve működő katolikus párkereső honlap, amely az osztrák katolikus egyház támogatását élvezi, a magyar felhasználók számára pedig nemcsak a hazai, hanem az osztrák-német adatbázis is elérhető lesz.
Megemlítette, hogy az Ausztriában és Németországban népszerű honlap elindítója Gudrun Kugler jogász, teológus. Beszámolt arról, hogy a német-osztrák honlap sikeressége 15 százalék, ami azt jelenti, hogy ennyi esetben kötnek egyházi házasságokat a honlap segítségével megismerkedők. Ez messze meghaladja más társkereső honlapok sikerességét, ahol ez az arány 2-3 százalék - mutatott rá.
Kitért arra, hogy ez a hatékonyság és a megmutatkozó rendkívül nagy igény, hogy a hasonló értékrendet valló emberek megtalálhassák egymást, indította a honlap osztrák kitalálóit arra, hogy más országokban is bevezessék a szolgáltatást, így megkezdi a működését Oroszországban és Észak-Afrikában is egy-egy testvér-weboldal, és ha igény mutatkozik rá, később a többi testvér-honlapon is regisztrálhatnak a magyar ismerkedni vágyó hívők.
Krúdy Zsófia hozzátette: a honlap nemcsak a gyakorló katolikusok előtt áll nyitva, hanem azok előtt is, akik "nyitott szívvel fordulnak a katolikus egyház hűségről, házasságról és emberi méltóságról szóló tanítása felé". Kiemelte azt is, hogy Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke támogatásáról biztosította őket, "ami fontos megerősítés számunkra".
A szerdától már látható párKatt.hu-n a püspök azt nyilatkozta: "Olyan világban élünk, amely látszólag nagyon sok lehetőséget kínál a találkozásra, valójában azonban nagyon keveset. Nem is olyan régen még társadalmi és egyházi ünnepek és intézmények egész sora teremtett lehetőséget arra, hogy a házasságra, családra vágyók egymásra találhassanak. Mára ezek a lehetőségek szinte teljesen eltűntek. Szomorúan tapasztalom, hogy mi, felnőtt keresztények magukra hagytuk fiataljainkat a párválasztás, családalapítás minden nehézségével".

Milyen kérdések, illetve problémák merülhetnek fel egy házasságban? - mr1-Kossuth Rádió (Napközben), 2013.02.11.